James Dean és az instant karma: tényleg a Little Bastard átka sújtott le rá, vagy ő maga vonzotta be a végzetét?

Jött, látott, villámgyorsan élt és győzött – aztán szinte rohamtempóban távozott. James Dean, az angyalarcú láncdohányos rosszfiú mindössze három mozifilm főszerepével vált halhatatlanná, két Oscar-jelölését pedig már posztumusz kapta. Halála óta 71 év telt el, személyiségének mágikus ereje azonban mit sem halványult. Talán azért, mert Deanben mindig volt valami nehezen megfejthető kettősség: egyszerre volt érzékeny és vakmerő, kötődésre vágyó és öntörvényű, sebezhető és szinte megszállottan „őrült”.  

James Dean legmélyebb sebét gyermekkorában szerezte

A világ leginkább a hihetetlenül szexi lázadót fedezte fel benne, pedig James számára a család és a gyökerek meglepően fontosak lehettek.

James Byron Dean 1931. február 8-án született az Indiana állambeli Marionban, Winton és Mildred Dean egyetlen gyermekeként. A família később Kaliforniába költözött, ott éltek akkor is, amikor imádott édesanyja, Mildred mellrákban elhunyt. James ekkor csupán kilencéves volt.  

A tragédia után apja, Winton nem tudta egyedül vállalni a nevelését, ezért visszakerült Indianába az anyai nagynénje, Ortense, és nagybátyja, Marcus Winslow farmjára. A kis James rövid idő alatt nemcsak az édesanyját veszítette el, hanem addigi otthonától és édesapjától is elszakadt – mindez hatalmas trauma volt számára.  

Hogy édesanyja halála milyen mély nyomot hagyott benne, arról maga Dean is többször nyilatkozott. Egy fiatalkori önéletrajzi írásában bevallotta: nem értette, miért rendezte így a sors az eseményeket, és a megválaszolatlan kérdések szüntelenül gyötörték a lelkét.  

A családi történet azonban itt nem ért véget. 1949-ben, a középiskola elvégzése után Dean visszaköltözött Kaliforniába az apjához és annak második feleségéhez. Mintha megpróbált volna visszatalálni ahhoz a családi kötelékhez, amelyet gyermekkorában elveszített. Hogy ez tudatos megbocsátási kísérlet volt-e, azt sosem említette, kapcsolatuk azonban a  későbbiekben sem vált igazán bensőségessé.

Talán ez Dean életének egyik legérdekesebb ellentmondása. A világ egy vagány, láncdohányos, olykor csapzott megjelenésű  törvényen kívüli férfit látott, aki mintha senkihez és semmihez nem akart volna tartozni – miközben folyamatosan próbált belekapaszkodni a gyökereibe. 

Nem állíthatjuk biztosan, hogy tudat alatt a halállal kacérkodott vagy édesanyja után vágyott, de joggal felmerülhet bennünk a kérdés: vajon mit tanul meg az életről egy kisgyermek, aki kilencévesen megtapasztalja, hogy akit a legjobban szeret, egyik pillanatról a másikra eltűnik a világából?  

Talán ezért vált számára olyan fontossá a „most”. Mindent kipróbálni, mindent megélni, alkotni, szeretni, versenyezni önmagával, a világgal és az idővel - mintha nem lenne holnap.

A fékezhetetlen fenegyerek, aki valójában tartozni akart valakihez?

James Dean szerelmi életét legalább annyi legenda szőtte körbe, mint a halálát. 1952-ben New Yorkban ismerkedett meg Liz Sheridannel, a fiatal színésznővel és táncosnővel, aki évtizedekkel később a Seinfeld című sorozatból lett széles körben ismert. Sheridan későbbi visszaemlékezése szerint 1952–1953 körül komoly kapcsolat alakult ki közöttük, együtt éltek, és a házasság gondolata is felmerült bennük.  

A nagy nőfaló hírében álló James leghíresebb szerelme azonban Pier Angeli olasz színésznő volt, akivel 1954-ben kerültek közel egymáshoz. Kapcsolatuk rendkívül intenzív volt, de rövid életűnek bizonyult – Angeli még a szakításuk évében hozzáment Vic Damone énekes-színészhez. A szakításuk körülményeiről később több egymásnak ellentmondó történet is napvilágot látott. A legvalószínűbb, hogy szerelmüknek a lány szigorúan katolikus családjának ellenállása vetett véget: Angeli édesanyja nem nézte jó szemmel a kicsit sem vallásos, gyors autókért rajongó, öntörvényű színészt, miközben a Warner Bros. sem igazán támogatta Dean házasodási terveit – szingliként értékesebb, eladhatóbb volt a karaktere.  

6-os sorsszám, 8-as születésnapszám: érzékenység és mindent elsöprő erő együtt

James Dean 1931. 02. 08-án született, így a számmisztika szerint 6-os sorsszámmal és 8-as születésnapszámmal érkezett a világra. A 6-oshoz a család, a szeretet és kötődés, a művészi érzékenység és a harmónia keresése társul. A 8-as ezzel szemben az erő, az ambíció, a karizma, a szélsőségek és az elementáris akarat száma.  

Mintha ez a két szám James Dean két különböző arcát mutatná, ami ezt a különös ambivalenciát okozta benne: lényének az egyik oldala arra vágyott, hogy feltétel nélkül szeressék és tartozzon valakihez, a másik pedig arra, hogy sem ember, sem szabály, talán még a sors se szabhassa meg neki, meddig mehet el.  

Két végéről égette a gyertyát

A sebesség iránti rajongása már jóval a Little Bastard előtt jelen volt az életében. Dean odavolt a motorokért és az autóversenyzésért, 1955 tavaszán Porsche Speedsterével már versenyeken indult, bár a Giant forgatása alatt a filmstúdió szerződésben tiltotta meg neki a versenyzést.

Amikor befejezte a filmet, egy még komolyabb gépre váltott: megvette az elhíresült Porsche 550 Spyderét, amelynek ironikusan a Little Bastard, vagyis „Kis Gazfickó” nevet adta.  

1955. szeptember 30-án éppen egy salinasi autóversenyre tartott a kocsival, amikor  gyorshajtásért megbírságolták: 65 mérföld/órával haladt egy 55-ös szakaszon. Mintha a sors még utoljára figyelmeztetni akarta volna: „Vigyázz, túl gyorsan hajtasz, és túl gyorsan élsz!”  

Alig több mint két órával később egy személyautó hirtelen balra fordult a Porsche előtt az úton – Dean nem élte túl az ütközést. A hivatalos vizsgálat balesetnek minősítette a történteket, de azt nem bizonyították, hogy az ütközés pillanatában gyorsabban hajtott volna a megengedettnél.  

A Little Bastard átka – vagy csupán James Dean személyes energiája rekedt benne?  

A roncs körül később hátborzongató történetek kezdtek terjedni. George Barris autóépítő azt állította, hogy miután megszerezte a Porschét, az autóroncs és egyes alkatrészei további súlyos, halálos balesetekkel is összefüggésbe kerültek. A Little Bastard „átkáról” számos történet keringett, egy részük azonban valószínűleg utólag kialakult városi legenda. Mindenesetre igen érdekes tény, hogy végül maga a roncs is nyom nélkül eltűnt...

Mi van akkor, ha mindvégig rossz irányból közelítettük meg a kérdést, és nem a Little Bastard tette legendássá James Dean halálát, hanem a színész kreálta legendává a Kis Gazfickót?

Spirituális és metafizikai tanok szerint a tárgyak magukba zárhatják tulajdonosuk érzelmi és lelki energetikai lenyomatait. Ha pedig valaki valóban olyan magnetikus, szélsőséges és domináns személyiség volt, mint amilyennek Deant a kortársai tartották, izgalmas eljátszanunk a gondolattal: talán nem az autó volt elátkozott, és nem James vette át az autó negatív rezgését, hanem az ő személyes energiája ivódott bele Little Bastard karosszériájába.  

Instant karma, egyszerű véletlen vagy inkább egy olyan ember történetének drámai befejezése, aki két végén égette a gyertyát?

Talán a Kis Gazfickó soha nem is Dean autója volt. Inkább maga James Dean volt – csak négy keréken. Ugyanaz a szépség, magnetizmus és fékezhetetlen, kontrollálhatatlan erő koncentrálódott benne. Ha így nézzük, nem az a legizgalmasabb kérdés, hogy az autó átka  átragadhatott-e a gazdájára, hanem éppen az ellenkezője: vajon Dean személyisége olyan erős lenyomatot hagyhatott rajta, hogy a Little Bastard a halála után is tovább hordozta a legendáját?

Lehet, hogy a Kis Gazfickó nem volt más, mint saját lelkének a tükre. Szimbóluma annak a megfoghatatlan karizmának, amely James Deant 24 rövid év alatt halhatatlanná tette.  

Szereted a spirituális témákat? Akkor az alábbi cikkeinket is olvasd el: