Ricardo Bofill spanyol építész a hetvenes években fedezte fel a Barcelona környékén évek óta üresen álló és egyre rosszabb állapotban lévő cementgyárat és annyira megtetszett neki, hogy nyomban meg is vásárolta.
Amikor az építész megpillantotta a hatalmas silókat magába foglaló épületkomplexumot, úgy döntött, hogy nemcsak irodáját költözteti a csupasz betonfalak közé, de új otthonának is ezt választja.
A részben romokban álló hatalmas vasbetonszerkezetek statikai átvizsgálása után kezdődhettek a bontási és építési munkálatok. Az óriási belmagasságú terek most többek között egy archívumnak, könyvtárnak, vetítőnek adnak helyet, de van itt kortárs művészek munkáit bemutató kiállító- és konferenciaterem is. Ricardo Bofill a saját lakóterének kialakítására is nagy figyelmet fordított: egy közel 600 négyzetméteres, háromszintes luxuslakást alakított ki magának a századforduló környékén épült egykori cementgyár falai között.