Egy hatodikos fiú a héten megverte a tanárát az egyik szegedi általános iskolában. A diák a tornaórán gyújtott rá. Amikor a pedagógus el akarta venni tőle a cigit, a fiú a nő arcába fújta a füstöt, majd ököllel többször arcon és háton ütötte, megrugdosta. Miért nem bírnak a tanárok a gyerekekkel, honnan veszik egyre többen a bátorságot, hogy megüssenek egy tanárt és egyáltalán, milyen következményei vannak ennek?

A fent említett esetben a szegedi rendőrök közfeladatot ellátó személy elleni erőszak ügyében nyomoznak, de megvárják az iskolában a rendőrségi eljárás végét, addig nem döntenek a tanárnőjére támadó fiú ügyében - vagyis továbbra is ugyanabba az iskolába járhat. A diák gyermekkorú, tanúként hallgatták ki. „Ricsi sodort egy cigit, mire a tanárnő rászólt, hogy azonnal dobja el, a cigizésért pedig szaktanárit fog adni. Ricsi ekkor a tanárra fújta a füstöt, majd bevonuláskor előbb egy faággal, majd két makkal megdobta az arcát. Ezután mentek egymásnak, Ricsi ököllel arcon, majd hátba ütötte a tanárunkat. Ekkor avatkoztam közbe, ezért a verekedés csak tíz-tizenöt másodpercig tartott. A többiek eközben röhögtek” – mesélte a fiú egyik osztálytársa.

Forrás: Thinkstock

Mi az oka az iskolai agressziónak?

Az iskolai agresszió oka egyszerű: minden résztvevő frusztrált. Mindannyian kudarcot élnek át bizonyos területeken. A tanárok kevés eszközzel rendelkeznek a mai kihívásokkal szemben, a diákok többsége pedig sem otthon, sem az iskolában nem él át sikerélményt. De honnan ez a sok kudarcélmény? Miért volt ez másként régebben? Egy korábbi kerekasztal-beszélgetésen Vekerdy Tamás kifejtette, hogy régen is volt verekedés és tanárverés, de ez ma kétség kívül a társadalom szélesebb rétegét érinti. „A második világháború előtt még csak egy viszonylag szűk réteg járt iskolába, ma már minden gyerek és kamasz az iskolapadokban ül. Az is, aki régen mondjuk a falu rossza lett volna, vagy somogyi bicskás legény” – mondta a pszichológus. 

Sokan a televíziót és a számítógépes játékokat teszik felelőssé azért, mert a gyerekekben egyre nagyobb az agresszióra való hajlam. 

Hogyan vezetheti le a gyerek a fölösleges energiáit?
Minden gyerek életében - kortól, nemtől függetlenül - nagyon fontos szerepe lehet a sportnak, illetve egyéb rekreációs tevékenységnek. A tehetséggondozás is megfelelő módja lehet annak, hogy egy gyerek fölösleges energiát lekössük, miközben ő maga is fejlődik az adott területen.

Mit lehet tenni?

Az oktatási jogok biztosa, Aáry-Tamás Lajos úgy véli, különböző szakértőknek – elsősorban gyerekpszichológusoknak, a gyermekjóléti szolgálat munkatársainak, kriminológusoknak, rendőröknek, családsegítőknek, börtönparancsnokoknak – kellene helyi szinten egymásra találniuk a tanárokkal. Az oktatási ombudsman szerint az érintett iskolában alapos vizsgálattal kell feltárni, ki a tettes, és a jogszabályban megengedett keretek között meg kell büntetni. „Ha büntetés nélkül maradna, az felhívás lenne keringőre” – fogalmazott a biztos. Hozzátette: „Ha egy gyerek felnőttet vagy egy diáktársát bántja, akkor fegyelmi büntetést kaphat vagy másik iskolába helyezhetik át, amíg tanköteles korú. Ha azonban már betöltötte a 16. életévét, ki is zárhatják az iskolából. Mivel 14 éves kor felett a fiatalkorúak is büntethetők, ha bűncselekményt követ el – tettleges becsületsértést, vagy a tanárverés esetében például közszolgálatot teljesítő személy elleni erőszakot – a büntetőjogi felelősséget is vállalnia kell.” Aáry-Tamás Lajos azt javasolja az iskoláknak, ezekben az esetekben meg kell indítani az eljárást a diák ellen.

Forrás: Thinkstock
Néhány eset a múltból

Egy 17 éves kaposvári szakiskolás diáklány egyik tanárát becsmérelte, egy másik tanárát leköpte, a diáktársait pedig rendszeresen terrorizálta 2008-ban.

Szintén 2008-ban egy VIII. kerületi középiskola 16 éves diákja fizikaóra alatt odament a tanárához, belerúgott, lökdöste és egy fém csapteleppel fenyegette. A tanárt annyira megviselte az eset, hogy benyújtotta felmondását, s jelenleg idegszanatóriumban kezelik.

2004-ben egy kunmadarasi általános iskolás diák azért fojtogatta tanárát, mert az rendreutasította őt, 2005-ben egy 13 éves fiú ütötte meg tanárnőjét, míg néhány éve kilenc- és tizenegy éves gyerekek támadtak pedagógusra egy Miskolchoz közeli település általános iskolájában. Az egyik gyerek a tanárnő lábát megrúgta, a másik fadarabbal püfölte, és egy iskolatáskát is hozzávágtak.

Miért van egyre kisebb tekintélye egy tanárnak?

Majsai László pszichopedagógus szerint: „Alapvetően a pedagógus szakmának nincsen ma már tekintélye. Ma, amikor olyan nagy a különbség a társadalmi rétegek között, a tanulásnak sincsen értékre - nem attól függ ugyanis, hogy ki milyen magasra jut a társadalmi ranglétrán, hogy mit tud, milyen mértékű és minőségű tudásra tett szert életében. Ezen túl egyre nagyobb a szakadék az egyes iskolák között is – gondoljunk csak a tandíjköteles magániskolák és mondjuk egy többnyire hátrányos helyzetűek által lakott faluban működő intézményre. A pedagógusoknak pedig alkalmazkodniuk kellene ezekhez a megváltozott élethelyzetekhez. Erre azonban sokan nem képesek – így bizony jó néhány alkalmatlan, vagyis rugalmatlan, alkalmazkodni képtelen pedagógus is van ezen a pályán. Ezt természetesen a gyerek is észreveszi és nem mindegy, hogy egy gyerek szemében az adott pedagógus melyik polcra kerül. Ennél azonban jóval bonyolultabb, összetettebb a helyzet: ez még nem ok, hogy egy gyerek ilyen jellegű agresszióval forduljon a tanára felé. Egy ilyen szituációban egyik résztvevőre sem aggathatjuk a fekete bárány jelzőt, a tanár és a szülő éppúgy hibás, mint a gyerek. A szülői felelősség is óriási: a legfontosabb az lenne, hogy megtanítsuk a szülőket a szülőségre. Ez azt jelenti, hogy ha megtanítom a gyerekemnek azt, hogy tiszteletet tanúsítson irántam és a nevelői iránt egyaránt, ilyen esetek nem fordulnának elő.”

Mit vált ki egy ilyen esemény a diákokból és az érintett tanárból?

A pszichopedagógus szerint a szemlélő gyerekekből és az érintett tanárból is kétféle reakciót válthat ki egy ilyen attrocitás. Tegyük fel, hogy az agressziót tanúsító gyereket eltávolították az iskolából. Másnap a többi gyereknek és az érintett pedagógusnak is meg kell jelennie az iskolában és folytatniuk kell a közös munkát. A gyerekekben egy ilyen esemény éppúgy kiválthat együttérzést, mint csalódottságot az érintett tanárral szemben, míg a pedagógus egy ilyen eset után akár össze is törhet lelkileg, ez esetben mindenképpen érdemes elhagynia a pályát. Ha pedig van benne tartás, ugyanúgy, rezdületlen arccal kell kiállnia az osztálya elé, és a korábbi módszerével, habitusával kell tovább tanítania. Minden csoda három napig tart…” – mondja Majsai László.