Egy napja csomagolsz. Tavalyi búvárszemüvegek, békalábak, leeresztett, talán már korábban kilyuggatott matracok, strandlabdák között lavírozol fáradtan a lakásban, ami úgy néz ki, mintha egy bombát dobtak volna rá. A fél háztartást becsomagolod. Gyógyszertárnyi orvosságot, szúnyogriasztó és leégés után használandó spray-ket, kisgatyát, nagygatyát, homokozó vödröt és lapátot.

Ezer pólót apának és a fiának. Fodros gumikat, csiribiri fürdőrucikat anyának és lányának. Popsi törlőt, pelenkahegyeket, kalapokat, százezer faktoros naptejet, szóval mindent, ami mozdítható. Gondos anya vagy. Mindenre gondolsz, és közben azt tantrázod magadban, hogy „nem lehet baj, most nem lehet", egész évben a bazi nagy családi nyaralásra vártál.

Forrás: Thinkstock

Közben az ország különböző gyerekambulanciáin lázas, vérző fejű, törött kezű gyerekek zaklatott idegállapotú anyukái az ügyeletes orvosnak előadott legkacifántosabb sebesülős történetek ismertetése után azzal folytatják, hogy „ja, és holnap indulnánk nyaralni". Tessék nekem megmondani miért pont karácsonykor, vagy nyaralás előtt egy nappal lesz beteg a gyerekek többsége!? Nem kamuzok, számtalan gyerekkórházas forgatásom, és saját anyai tapasztalataim alapján is állíthatom, az a rohadt ménkű a nagy nap előtt gyakorta beüt.

Vegyük sorra a verziókat.

1. A gyerek beteg, nem utaztok, bőszen szentségelsz, nyeled a könnyeid, aggódsz, és szidod azt a büdös életet.

2. Minden oké. A bőröndöket éjfél körül végre nagy nehezen lezártad. Gyerekek édesdeden alszanak, egészségesnek tűnnek. Hurrá mindjárt nyaralunk! Aztán másnap a rohanós készülődés, és az izgatott megérkezés után, míg a különböző tárgyakat próbálod a szálloda, vagy az apartman fiókjaiba besúvasztani, egyszer csak arra leszel figyelmes, hogy a gyerek bágyadtan, fátyolos tekintettel üldögél. Megfogod a homlokát, persze hogy lázas. Lázas! A menekülttáborhoz hasonlítható szobában beteg gyerekkel az öledben, izzadtan kuporogsz az ágy szélén, és elkeseredve konstatálod, pont most van az, hogy benyalt egy vírust. Ha külföldön vagy és volt eszed, vagyis kötöttetek biztosítást, akkor tiszta ügy. A doki jön és nem kevés készpénz átvétele után felírja a gyógyszereket, ( mert pont olyanokat nem hoztál). Ha nem kötöttél biztosítást, ami nagy hülyeség, akkor félhavi béredet úgy adod át a frissen vasalt ingű dokinak, hogy utólag még meg sem térítik. Ez az a pillanat, amikor megfogadod, Pomázon túl gyerekkel többé soha! Ezek után férjeddel felváltva nyaralsz. Az egyik nap te maradsz a szállodában, ahol is 12 négyzetméteren ápolsz, és fegyelmezett szórakoztatóiparosként szolgálod a gyereket. Mindeközben az apa nyaral a másik gyerekkel, vagy egyedül. A következő nap pedig te kapsz kimenőt. Ha szerencséd van, a gyerek hamar megjavul, és akkor még van néhány óvatosan duhajkodó napotok. Mehet a pancsi, a fagyi, esténként gyertyafényes amore mio.

Forrás: Thinkstock

3. Csúcs szuper ez a nyaralás! Gyerek nem beteg! Majdnem végig nem beteg. Megy a homokozás, kagylógyűjtés, városnézés, matracozás, hekk vagy pizza evés, folyik a jégkása, a palacsinta, száguld a vitorlás, és a vizibicikli is. Szülőként a legnagyobb öröm a gyerek szemével látni, átélni a mézédes nyaralást, amikor hálóval snecit, vagy remeterákot vadászunk, homokvárat építünk, a kicsi meztelen fenekét csókolva az árnyékban hempergőzünk. Esténként pedig például az olasz sikátorokban csatangolunk, vagy balatoni bazársétányon parádézunk. De aztán, amikor már azt hiszed, hogy az egész nyaralás napsütötte boldogságban zajlik, egyszer csak beüt a krach. Fül vagy torokgyulladás, vírusos kiütés, csúnya gyomorrontás, és akkor jön az orvos, lehet gubbasztani a szobában. ( A többit lásd a 2. pontnál)

4. Hú de csodálatos ez a családi nyaralás! Senki sem beteg! Senkit sem ragadnak el a cápák, senki sem kap napszúrást. Nincs más dolgod, mint túrni a homokot, kagylónyakláncot fűzni és sugározni a boldogságot. De sajnos nem tudsz a pecsenyepirosra sült fenekeden ülni, és este bementek a városba, ahol a gyerek egy perc alatt elveszik. Most biztos azt mondják, nincs olyan barom szülő, aki elveszti a gyerekét. De van. Több sírva rohangáló anyát és apát is láttam már, akik észveszejtve keresték a kisdedet. Minek két ilyen marhának gyerek- gondoltam én is mindaddig, amíg akkor kétéves Zsiga fiam egy örökkévalóságnak tűnő 20 percre el nem tűnt Rodosz óvárosában. A halántékom, a tüdőm forró lüktetésén keresztül, felülről, mintha léggömb kosarában ülnék, hallottam eszelős anyaállat-üvöltésemet. Zsiga persze megkerült, tőlünk elszaladva egy étterem teraszán táncikált a félrészegen vonatozó skandináv turisták között. Csak arra emlékszem, hogy miután megkerült, tág pupillákkal hiperventilálva, ölemben a vidám gyerekkel ülök a görög kockaköveken, és egy férfiarcú, bajszos, kendős asszony itat.

Forrás: Thinkstock

Szóval a bazi nagy családi nyaralás veszélyes üzem. Egy hete érkeztünk meg Olaszországból, ahol Zsigával nem volt baj, viszont féltve imádott keresztfiamat konkrétan arcidegbénulással hoztuk haza. Nem tudom, hogy történhetett meg, nem tudom, mit csináltam rosszul, de az tény, hogy a repülőtérről egyenesen a Bethesda Gyerekkórházba kellet vinni. Pedig minden olyan szép és jó volt. A kutya életbe!

5. Akkor most mondjuk együtt hangosan: minden rendben lesz! A fent felsoroltak csupán extrém esetek. Nem általánosak! Á, dehogy, ezek egy hülye zsurnaliszta víziói. A rendes anyák mind napsütötte, mosolygós arccal, testüket fényes barnára kenve szökellnek a habokban, míg jól táplált gyermekeik édesen civódva, és makkegészségesen emelik a homokvárakat. Rendes anya, rendes anya, rendes anya...