Ne szégyelld a könnyeidet - A gyász fontossága

Life.hu

2015.10.29.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Halottak napján megtelnek a temetők, eltávozott szeretteink sírjánál rójuk le tiszteletünket, és megemlékezünk az elmúlt pillanatokról. Ősi tradíció ez, már jóval a kereszténység előtt is létezett sok egyéb olyan szokással együtt, amik a gyász megélését és az elhunyt elengedését segítették. A mai rohanó világban azonban ezek az elengedést segítő szokások, rítusok kezdenek fellazulni, aminek következményeként gyakran feldolgozatlanul marad a lélekben a fájdalom.

A gyász tudománya

Már születésünk pillanatában halálra vagyunk ítélve. Tudjuk ezt mindannyian, mégis egy szeretett személy halála talán a legsúlyosabb veszteségélményünk. A modern tudomány is nagy figyelmet szentel a haldoklásnak, halálnak és gyásznak, külön tudományág, a tanatológia foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. A többi között ennek köszönhető, hogy ma már jól ismerjük a gyász folyamatát. Bármilyen furcsán hangzik is, pszichológiai szempontból a gyász egy természetes érzelmi reakció, egy olyan folyamat, ami alapvetően ugyanúgy zajlik le mindenkinél.

A gyász folyamata

A halálhírt követően egyfajta bénultság, tagadás jellemző, ami arra szolgál, hogy a veszteséget csak fokozatosan engedje közel magához a gyászoló. Ezután egy viszonylag tevékeny szakasz következik, amit a temetéssel kapcsolatos teendők töltenek ki. Ezek a gyakorlati teendők valamelyest elterelik a figyelmet a veszteségről, hiszen az ügyintézés önfegyelmet és kontrollált viselkedést igényel. A gyászszertartás is segíti az elengedést, a lezárást, a fájdalom közös átélését.

A gyász legnehezebb szakasza a temetés utáni időszak, hiszen ekkor már nincsenek olyan feladatok, amik önfegyelmet igényelnek, az elhunyt nélküli hétköznapok azonban hatalmas súllyal nehezednek a gyászolókra, ekkor tudatosul igazán a veszteség.

Ilyenkor intenzíven törnek fel az érzelmek, az emlékek, ezért egyfajta befelé forduló, depresszív állapot jellemző, a gyászoló gondolatainak középpontjában az elhunyt áll. A következő szakaszban már valamelyest oldódik ez a depresszív állapot. Még mindig a veszteség áll a középpontban, ám már a kellemes emlékek kerülnek előtérbe, az elhunyt értékei, az általa hagyott szellemi, érzelmi, erkölcsi örökség. A születésnapok, névnapok és különféle évfordulók átmenetileg felerősíthetik a fájdalmat és veszteségélményt, ám ekkor már lassan átdolgozódnak az érzelmek, és a következő szakaszban már az elhunyt nélküli új életre terelődik a hangsúly, új rend alakul ki, új célok fogalmazódnak meg.

A halott már nem jelen időben él a gyászolók között, hanem lassan a múlt részévé válik, és ápolják az emlékét.

A teljes folyamathoz nagyjából egy évre van szükség, hiszen az elengedéshez át kell élni egyszer az összes ünnepet, évfordulót és évszakot az elhunyt nélkül. Nem véletlen, hogy régóta él a gyászév szokása.

Megmagyarázni a megmagyarázhatatlant

A halál a mai társadalmukban annyira tabunak számít, hogy nemcsak említeni nem szeretjük a témát, de sokszor családtagjaink elől is rejtegetjük gyászunkat. Bármennyire is fájdalmas, az elmúlás és a búcsúzás az élet természetes velejárója, így hát hiába is szeretnénk, szinte elkerülhetetlen, hogy egy kisgyermek találkozzon a halál kérdésével. A közelgő halottak napja alkalmából a Life.hu szakértőjének segítségével a nagy beszélgetés előtt álló szülőknek szeretnénk most némi mankót nyújtani.

Ha elfojtjuk a fájdalmat

A gyász minden esetben rendkívül fájdalmas folyamat, és az elengedés, az új élet kialakítása hatalmas erőfeszítésébe kerül a gyászolónak, ám ez végül megtörténik, ha a gyász folyamata rendben lezajlik. Sokszor azonban megreked, vagy más irányt vesz ez a természetes folyamat, és nem történik meg a feloldódás. Gyakran az a probléma, hogy a modern társadalom nem ad teret ennek az érzelmi állapotnak.

A gyengeség jelének tekintik, ha valaki mélyen átéli a gyászát, és emiatt kevesebb figyelmet fordít a munkájára, társas kapcsolataira és az élete egyéb területeire.

Sok szempontból instant a társadalmunk, ami a gyász vonatkozásában azt jelenti, hogy gyorsan túl kell lenni rajta, gyorsan talpra kell állni, még ha ennek az is az ára, hogy az érzelmek jelentős része elfojtódik. Ez akkor is előfordulhat, ha adottak a külső körülmények, ám a gyászoló nem tud, vagy nem akar szembenézni a fájdalmával, fél megélni, ezért inkább eltemeti magában. Ilyenkor gyakran jelennek meg pszichoszomatikus problémák, szélsőséges esetben pszichotikus tünetek, de az sem ritka, hogy az elfojtott érzelmek az élet más területén okoznak zavart. Ennek az ellentéte az, amikor a gyász elhúzódik, krónikussá válik,

a gyászoló évekre megreked a fájdalomban, mert nem tudja feldolgozni a veszteséget.

Túlzott ragaszkodás vagy bűntudat

Sokféle ok állhat annak a hátterében, ha a gyász folyamata kóros irányt vesz. Lehet a háttérben túlzott, neurotikus ragaszkodás – ilyenkor

a gyászoló úgy védi magát a fájdalomtól, hogy elfojtja magában, igyekszik nem venni róla tudomást, vagy nem engedi el a halottat, elhúzódó gyászával képtelen múlt időbe tenni a létét.

Akkor is felléphet ilyen reakció, ha a gyászoló úgy érzi, hogy valamiképpen felelős a másik haláláért, és gyötri emiatt a bűntudat. A legtöbb esetben nincs szó valódi felelősségről, inkább csak a "mi lett volna, ha" kérdését teszi fel magának az itt maradott. Akkor is megváltozhat a gyász folyamata, ha ambivalens volt a kapcsolat az elhunyttal. Ilyenkor az életben maradott hozzátartozó vagy barát bűntudatot érez, hogy nem mondta el az elhunytnak, hogy mennyire szerette vagy becsülte, és tehetetlen dühöt érez azért, mert ezt már soha többé nem teheti meg. Ha megoldatlan konfliktusok maradtak hátra, az is bűntudatot vagy dühöt válthat ki, ami szintén nem segíti a veszteség feldolgozását.

Van megoldás?

A gyászoló beszűkült érzelmi állapotában kevéssé tudja objektíven látni saját helyzetét, viselkedését és érzelmeit, ezért a környezet felelőssége ilyenkor nagyon nagy. A hozzátartozóknak, barátoknak kell észrevenniük, hogy valami nincs rendben, és segítséget kell nyújtaniuk, súlyos esetben pedig segítséget kérniük.

Idilli családi boldogság - Meleg sztárpárok és gyermekeikhttp://www.life.hu/csalad/20151027-meleg-homoszexualis-sztarok-es-gyermekeik.htmlAnya, anya, gyerekek vagy apa, apa, gyerekek. A homoszexuális párok gyermekvállalása hazánkban még ma is kiveri a biztosítékot, míg a tőlünk nyugatabbra fekvő országokban már sokkal elfogadottabb, sőt majdhogynem megszokott látvány, ha egy meleg pár babakocsival sétálgat. Család

Boldog szülinapot, Berki Natasa Zselyke!http://www.life.hu/csalad/20151027-berki-krisztian-es-hodi-pamela-kislanya-natasa-zselyke-ket-eves-lett.htmlHogy rohan az idő: Berki Krisztián és Hódi Pamela szeme fénye, a kicsi Natasa Zselyke a mai napon töltötte be második életévét. Család

"Segítség, rettegésben tart a saját gyerekem" - Szülőverő kamaszokhttp://www.life.hu/csalad/20151026-agressziv-gyerekek-akik-bantalmazzak-a-szuleiket.html"Kiabál, becsapja az ajtót, verekszik az iskolában, és nem egyszer rám is kezet emelt már" – egy 16 éves kamaszfiú anyukájának elkeseredett szavai ezek, évek óta szenved agresszív gyermekétől. De vajon milyen okból és mikor vetemedik egy gyerek a szülő elleni erőszakra? A Life.hu szakértőjével, Majsai László pszichopedagógussal jártuk körbe a témát. Család

Meg nem született gyermekek történetei - Hírességek, akik elvetéltekhttp://www.life.hu/csalad/20151022-sztarok-akik-elveteltek-elvesztettek-gyermekuket.htmlEgy régóta vágyott baba elvesztése hatalmas traumát okoz az egész családnak, idő kell, amíg fel tudják dolgozni a veszteséget. A sztárvilágban is akad jó néhány olyan asszony, aki átélte már ezt a megrázkódtatást, az alábbiakban az ő történeteik következnek. Család

Gyerekek, akikről saját szüleik mondtak le - Élet egy gyermekotthon falai közötthttp://www.life.hu/csalad/20151022-elet-egy-gyermekotthonban-a-cseppko-gyermekotthon.htmlVan olyan gyerek, akit nem akartak, nem vártak a szülei. Van olyan gyerek, aki a saját családjától nem tanulja meg, mi az igazi szeretet. Van olyan gyerek, akit a tulajdon édesanyja vagy édesapja bántalmaz. Van, amikor az otthont nem a családi fészek jelenti, hanem egy féltő, gondoskodó, biztonságot és állandóságot nyújtó közösség. Család

Nyílt levél egy apához, aki felvállalta, hogy meleghttp://www.life.hu/csalad/20151012-egy-lany-levele-a-meleg-apjahoz.htmlA társadalom nagy része a mai napig nem fogadja el a homoszexuálisok kapcsolatát, a téma tabunak számít. A családi elvárások hatására pedig sok meleg férfi nővel házasodik, családot alapít. Egyes adatok szerint ez a meleg férfiak legalább 80%-ára jellemző. Ezek a férfiak aztán tökéletes férjnek, édesapának tűnnek, egészen addig, amíg ki nem borul a bili, és a saját döntésük, vagy egy lebukás miatt fel nem vállalják valódi szexuális orientációjukat.Család Thinkstock