Nyílt levél egy apához, aki felvállalta, hogy meleg

Botás Enikő

2015.10.12.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

A társadalom nagy része a mai napig nem fogadja el a homoszexuálisok kapcsolatát, a téma tabunak számít. A családi elvárások hatására pedig sok meleg férfi nővel házasodik, családot alapít. Egyes adatok szerint ez a meleg férfiak legalább 80%-ára jellemző. Ezek a férfiak aztán tökéletes férjnek, édesapának tűnnek, egészen addig, amíg ki nem borul a bili, és a saját döntésük, vagy egy lebukás miatt fel nem vállalják valódi szexuális orientációjukat.

Az alábbi levelet egy olyan 18 éves lány írta, akinek édesapja több évtizedig titkolta környezete, felesége, gyermeke elől valódi vágyait, érzéseit. Tanulságos lehet minden hasonló cipőben járó férj és feleség számára is.

"Apa, ezt a levelet nem könnyű megírnom. Először is azt szeretném elmondani, hogy függetlenül attól, hogy a lányod vagyok, és hogy mekkora fájdalmat okoztál a családunknak a hazugságoddal, mennyire büszke vagyok rád, hogy végül felvállaltad önmagad és azt az életet éled, amire mindig is vágytál.

Nagyon szomorú vagyok, ha arra gondolok, hogy úgy érezted, ilyen sokáig el kell rejtened lényednek egy ilyen fontos részét.

El sem tudom képzelni, milyen lehetett felnőni egy olyan közösségben, ahol a homoszexualitás tabu volt, és tiltották. Nem csoda, hogy úgy döntöttél, inkább eltitkolod, hiszen nem tudtad, kiben bízhatsz, és kitől várhatsz támogatást. Amint azt elmondtad nekem, akkoriban máshogy működtek a dolgok. Remélem, hogy a mostani pároddal már úgy élhetsz, ahogy azt mindig is szeretted volna, és a hosszú időn át tartó, különböző kapcsolatokban való rejtőzködés után végre szabadnak érzed magad. Remélem, végre megtaláltad a boldogságodat, amelyben olyan sokáig nem volt részed, hiszen tényleg megérdemled.

Ugyanakkor nagyon dühös és szomorú vagyok, hogy a hazugságoddal szétszakítottad a családunkat.

Az a sok szeretet és törődés mind hazugság volt, az az apa, akit én imádtam, csak egy álarc volt?

Amióta elkezdted az új életed, úgy tűnik, hogy a régi életed magad mögött hagytad. Nagyon sajnálom, ha én sem megfelelő módon reagáltam erre, de tudnod kell, hogy ezt a megdöbbenés és a becsapottság érzése váltotta ki bennem, nem pedig az, hogy kit választottál társadul.

Tulajdonképpen sokkal nehezebben tudtam volna megbocsátani a hazugságaidat, ha egy másik nőt választottál volna társadul.

Nagyon sajnálom anyát, akinek az összes terve, amit a nyugdíjaséveire elképzelt, köddé vált, hiszen egészen addig, amíg ki nem derült rólad mindez, együtt terveztétek a jövőtöket. Tudom, hogy csak védeni próbáltál minket, és hogy úgy érezted, sosem volt alkalmas az időpont arra, hogy színt vallj, főleg, hogy egy olyan megdöbbentő dolgot készültél megvallani, ami az egész házaséletedet alapjaiban rengette meg. De nem láttad, hogy ettől minden csak rosszabb lett? Elmentél az új pároddal, és minket anyával itt hagytál, hogy megpróbáljuk összerakni a kirakós darabjait.

A kapcsolatunk végérvényesen megváltozott az utóbbi évek történései miatt, amiatt, hogy te képtelen voltál elfogadni, hogy a viszonyod mennyire fájdalmas volt a számunkra, hogy mennyire fájt, hogy becsaptál minket, és eljátszottad, hogy te vagy a családfő. El sem tudom képzelni, hogy tudtál a színt vallásod előtt bármit is máshogy csinálni, de szerettem volna, ha nem ez lesz a vége.

Bárcsak még mindig közel lennénk egymáshoz, és én még mindig az én apám kicsi lánya lehetnék.

Bárcsak tudnám, mit tettem rosszul, vagy mit kellett volna máshogy csinálnom ahhoz, hogy még mindig úgy szeress engem, mint régen, és ne hagyjál el engem az új életedért.

Végül is, most mindketten boldogok vagyunk, és csak ez számít. De én még mindig nem értem, mi történt azzal az apával, akit én szerettem, és nagyon elszomorít a tudat, hogy már soha többé nem fog visszajönni hozzám.

Szeretlek, és nagyon sajnálom."