A 21. század embere ennyire érzéketlen lenne mások problémájára? Esetleg már egyáltalán nem tudunk megbízni a másikban? Vagy egyszerűen valamiféle női rivalizálás állhat a háttérben? Az alábbi nyílt levelet olvasónk "Kiábrándító nők" címmel küldte el nekünk, története pedig mindenki számára tanulságos lehet. 

Ha egy barátod, rokonod bajba kerül, ugye te is rögtön ugrasz a segítségére? De mi a helyzet akkor, ha egy vadidegen szorul rá a támogatásodra?

Forrás: Dreamstime

A szakértők szerint az emberek hajlamosabbak akkor segíteni társaiknak, ha segítségre szorulóval hasonlóságot élnek meg, ha például a bajba jutott azonos korú vagy azonos társadalmi helyzetű. De egy idős embernek is egy kisgyereknek is hamarabb nyújtanak segítő kezet, mivel ők alapvetően elesettebbek. Mi lelte akkor vajon azokat a nőket, akikkel a levélírónk, Kriszti találkozott? Valóban ennyire érzéketlenek lennénk mások problémájára? A levél után szavazatoddal te is kifejezheted véleményedet.

Nyílt levél a kiábrándító nőkhöz

Az én történetem rövid és velős, de sajnos tanulságos.

Négy hónapos kisfiamat éppen a két hónapos orvosi vizsgálatra vittem, amikor a háziorvos azt javasolta, hogy vigyem be a kórházba légzési nehézség miatt. (Később kiderült, hogy veleszületett gégeéretlensége van, amit majd kinő, de akkor elég ijesztő hangot adott.) Kétségbeesésemben a nagymamát akartam hívni, hogy egyből menjünk is a kórházba, mivel a babakocsi miatt segítségre volt szükségem. A mobilom viszont nem volt nálam, így az utca embereit hívtam - volna - segítségül.

Üzennél valakinek? Üzenj a Life.hu-n keresztül!
Régóta nyomja már a szívedet egy feldolgozatlan sérelem? Név nélkül, mégis őszintén le szeretnéd írni gondolataidat egy családi, munkahelyi problémával kapcsolatban? Írd meg nekünk az info@life.hu e-mail címre, és öntsd ki a szíved a Life.hu segítségével!

Két fiatal nőt kértem meg, hogy tárcsázzon nekem a mobiljáról egy számot, a nagymamáét, mert a babám beteg, és jönnie kéne nekem segíteni. Megjegyzem, a babakocsit tolva is hallani lehetett a sípoló hangot a sztori hitelessége kedvéért, de sajnos egyik hölgynek "sem volt ott a mobiltelefonja".

Forrás: Dreamstime

Harmadik próbálkozásomra egy férfit kértem meg, aki készségesen átadta a mobilját "beszélj bármennyit" felszólítással. Felhívtam a nagyit, és mentünk is a kórházba. A történet keserű szájíze, az az, hogy

a nőnemű emberek nem hisznek egy anyának? Nincs bennük anyai ösztön? Tényleg egy jól szituált babakocsis nőt kell tolvajnak nézni, ahelyett, hogy segítenénk? Mi van ezzel a világgal?

A férfiaknak ezúton is köszönöm!

Kriszti