A Nőként a startupok világában című minisorozatunkban ezúttal egy olyan magyar startup alapítóival beszélgettem, akiknek célja nem kevesebb, mint a hazai munkaerő-közvetítés megreformálása, CTO-juk, Bujna András segítségével, vagy ahogy ők is mondják, azt szeretnék elérni, hogy minél több szerethető cég és boldog munkavállaló találjon egymásra. Interjú a DreamJo.bs társalapítóival, Sóti Anett-tel és Németh Annával. 

Mielőtt a hr-szektorba csöppent, Anett kreatív iparágak működése szakirányon szerzett diplomát a BME GTK-n, az egyetem után pedig egy magyar-amerikai vállalkozási ösztöndíjjal (HAESF) rögtön New Yorkba került, ahol globál marketingesként és business intelligence elemzőként dolgozott a Boston Consulting Group multicégnél. Az Egyesült Államokból való hazatérése után csatlakozott a cég budapesti csapatához, ahol a marketing feladatok mellé toborzási, kiválasztási és karriertervezési funkciókat kapott. Anett akkori munkája során döbbent rá arra, hogy egyrészt milyen nehéz idehaza új munkatársakat találni, másrészt, hogy ezen új munkatársak felkutatása és bevonzása mennyire hosszadalmas és költséges feladat. Ez a tapasztalat adta meg neki azt a kezdő lökést és motivációt, hogy egy saját hr-startupot elindítson.

DreamJo.bs társalapítói: Sóti Anett és Németh AnnaFotó: Adrián Zoltán /Origo

A DreamJo.bs-t nagyjából egy évvel ezelőtt alapították, Anna már egy meglévő kis csapathoz csatlakozott 2016 őszén. Anna egyébként tavaly szerezte diplomáját nemzetközi tanulmányok mesterképzésen, és már az egyetemi évei alatt is marketingesként és adatelemzőként dolgozott. Anetthez hasonlóan ő is szerzett külföldi munkatapasztalatot, amikor Erasmus-ösztöndíjjal kijutott Törökországba, ahol egy vállalkozásfejlesztő nonprofit cégnél dolgozott. 

Anettet és Annát munkahelyükön, a DreamJo.bs irodájában látogattam meg. 

Először beszéljünk kicsit magáról a DreamJo.bs-ról. Eddig is léteztek már különböző online munkaerő-közvetítő cégek. A ti startupotok mennyiben más, és mitől több? 

Anett: A DreamJo.bs-t egyrészt sokkal egyszerűbb használni, illetve sokkal nagyobb reszponzivitásra képes. Ez utóbbi alatt azt értjük például, hogy ha bármilyen igény felmerül, vagy nagyon sok kérdés érkezik az álláskeresők részéről egy álláshirdetéssel kapcsolatban, akkor a hirdetést azonnal újra tudjuk szabni, fejleszteni, kibővíteni, hogy minél egyértelműbb, konkrétumokkal telibb legyen és világos képet mutasson az adott munkáltatóról.

Nálunk nem az történik, hogy a hirdető kitesz egy A4-es oldalnyi állásleírást a webre, és az heteken keresztül, változatlanul ott van.

Alapból a hirdetőknek magukat az álláshirdetéseket is jól át kell gondolniuk, mivel meg van szabva, hogy maximum öt követelményt és öt feladatot adhatnak meg. Mivel le kell szűkíteniük a kört, ezzel talán nekik is jobban rávilágítunk, hogy ki is az, akit szeretnének. Nagyon könnyű és reszponzív a DreamJo.bs struktúrája, a hirdetéseket a későbbiekben az alapján tudjuk egyre jobban fejleszteni és személyre szabni, ha látjuk, hogy közben milyen álláskeresők jelentkeznek rá. 

Sóti Anett: ,,Nagyon könnyű és reszponzív a DreamJo.bs struktúrája"Fotó: Adrián Zoltán /Origo

Anna: A jelentkezők oldaláról pedig azt emelném ki, hogy nálunk sokkal többet meg lehet tudni az adott cégről, mint csapatról. Nincsenek nagy sallangokat durrogtató, de anonimitás mögé bújó hirdetők, mindig ki van írva, hogy melyik cég hirdet, sőt még azt is megmutatjuk, hogy kik dolgoznak annál a cégnél. Itt azt is megtudhatja az álláskereső, hogy hogyan fog telni egy munkanapja az adott cégnél, és miket várnak el tőle. Tudjuk jól, hogy a rezsit mindenkinek ki kell fizetni, de úgy látjuk, hogy egy bizonyos szint felett mindenki többre vágyik, azt szeretnék, hogy amit csinálnak, amiért dolgoznak, az számítson. A DreamJo.bs-nál ezt próbáljuk közvetíteni. Gyakorlatilag az által, hogy valaki megnézi az álláshirdetéseket, azt is látja, hogy milyen a cég maga. Azt szoktuk mondani, hogy nem álláshirdetésre jelentkezel, hanem egy csapatba, mi pedig ehhez adunk felületet és szakértelmet, hogyan is csinálják a cégek biztosan jól.

Anett: Nagyon sokat hallottam a kortársaimtól, hogy mennyire demotiváltak, hogy nem találják a helyüket, nem azt kapják, amit az álláshirdetésekben ígérnek nekik a cégek. Olyan rossz érzés, mikor huszonéveseknél látod a kiégés első jeleit, a csalódottságot és azt, hogy sokan tényleg csak a külföldre költözésben látják a megoldást.

A DreamJo.bs-szal azt szeretnénk elérni, hogy a boldog és magát jól is ismerő munkavállaló és a jó munkahely egymásra találjon.

Amikor megnéztem az oldalt, azt láttam, hogy főleg fiatalokból álló, innovatív techcégek hirdetnek nálatok. Ők a célcsoport? 

Anett: Nincs konkrét célcsoportunk, megtalálhatók nálunk a startupok, a kkv-k, és most már nagyobb cégek is kacsingatnak felénk. Azt kell látni, hogy inkább a fiatal, induló cégek azok, amelyek nyitottak erre a megoldásra. Nem a techcégekre akartunk utazni, hanem egyszerűen ők rendelkeznek olyan szervezeti kultúrával, hogy megengedhetik maguknak, hogy egy mellébeszélés nélküli, nagyon őszinte platformon megjelenjenek. Főként ők voltak eddig nyitottak erre, de most már vannak nagyobb cégek is, illetve nekünk ez egy kihívás is, hogy a más területről jövő kkv-k számára is vonzóvá tudjuk tenni az oldalt, és meggyőzni őket arról, hogy teszteljék, kísérletezzenek. 

„Nincs konkrét célcsoportunk, megtalálhatók nálunk a startupok, a kkv-k, és most már nagyobb cégek is kacsingatnak felénk”Fotó: Adrián Zoltán /Origo

Tíz startupból kilenc még az indulási szakaszban elvérzik. Nálatok mennyire volt nehéz a kezdet? A jó ötleten kívül mi kell még a sikerhez? 

Anett: Egy olyan befektető, aki hisz az okospénzben, és aki maga is egy nagy hr-es, inspiráló üzletember, de közben nagyon emberközpontú is. Fontos, hogy lássa a piaci réseket a különböző iparágakban és gyorsan is tudjon erre reagálni konkrét lépésekkel. A fő befektetőnkkel, Balogh Petyával és Mázi Máriával nagyon jó a kapcsolatunk, figyelnek ránk, mentorálnak és nagyon jó a kapcsolatunk, és imádnak velünk együtt ebédelni. Folyamatosan visszajelzünk egymásnak, így tud ez az egész fejlődni, és ők is. Én személy szerint azt szeretem bennük, hogy nyitottak. Mikor megkerestem őket, rögtön érdekelte őket a motivációm és a lelkesedésem.

Mindkettőtöknek van külföldi tapasztalata. Összehasonlítva mennyiben más az üzleti kultúra itthon?

Anett: Ötszázezer társas vállalkozás és a kkv-k országa vagyunk, viszont a vállalkozási kedvünk alacsony most nemzetközi viszonylatban. Szerintem nem vagyunk lemaradva itthon, jó pozícióból indulunk Magyarországról. Sok jó és még hasznosabb startup van idehaza, nálunk is zseniális cégek mutatják meg magukat, milyen náluk dolgozni. Sőt olyanok is, akikről eddig soha nem is hallottunk, mert nem volt büdzséjük és erőforrásuk munkaadói márkaprofilt kialakítani magukról. Most viszont mindezt ingyenesen elérhetővé tesszük számukra. Nekem külön öröm, hogy én felelhetek az ügyfelek felhasználói élményutazásáért. Amiben itthon van még hova fejlődni, az az ügyfélközpontúság és az ügyfélkiszolgálás. A vendéglátóipartól kezdve egészen a call-centerekig, szerintem sok minden nagyon nem jól működik és nem érzik át az emberek sokszor igazán, hogy a szolgáltatásukkal hogyan segítik és könnyebbítik meg a mindennapjainkat. Éppen ezért mi erre nagyon odafigyelünk.

Az ügyfeleinkért vagyunk, akiket partnerekként kezelünk.

Számunkra nagyon fontos, hogy milyen benyomást szereznek rólunk, hogy a közös munkák végén elégedetten váljunk el egymástól. Nincs is olyan cég, akiket nem ismernénk személyesen. Aki az oldalon hirdet, azzal mi is találkozunk, vagy legalább telefonon tartjuk a kapcsolatot. Ezzel edukálni is szeretnénk, szemléletváltást elindítani itthon.

Fiatal nőként nektek mennyire volt nehéz az üzleti világban boldogulni? 

Anna: Most olyan emberekkel dolgozunk együtt, akiknél abszolút nem volt téma, fel sem merült, hogy bármilyen problémát jelentene, hogy nők vagyunk. Korábban, mikor techcégekkel dolgoztam, azért volt néha kóstolgatás, volt, hogy kételkedtek abban, hogy nő létemre értek a témához, és volt is mély meglepődés, amikor kiderült, hogy igen, értek hozzá. De ebben a startupban soha semmi problémánk nem volt. De ehhez az is hozzátartozik, hogy egy hr-startupot viszünk, ami alapvetően egy szoftosabb téma. 

Anna: „Korábban, mikor techcégekkel dolgoztam, azért volt néha kóstolgatás, volt, hogy kételkedtek abban, hogy nő létemre értek a témához”Fotó: Adrián Zoltán /Origo

Most, hogy eltelt egy év az indulás óta, hogy látjátok, mennyire tudjátok összehangolni a munkát a magánéletetekkel? 

Anett: A kezdés elég húzós volt, de idén már azért optimalizáltabban működünk. Jól le vannak határolva a szerepkörök és felelősségkörök, de azért még így is nagy a munkamennyiség, és nagyon nagy az elvárás egymás felé. Általában három-négy ember munkáját végezzük egy személyben, de jól össze tudjuk szervezni ezt és addig nincs túlterheltség. 

Anna: Igyekszünk azért valamennyire határt is szabni, főleg azért, mert olyan emberekkel is dolgozunk együtt, akiknek kisgyerekeik vannak. Nyilván nem írsz rá munkaügyben olyanra este 11-kor, akinek 11 hónapos babája van, meg hát azt se szeretnénk, ha bárki is kiégne. Én például este 6 után már nem küldök e-mailt, mert nem akarok munkaidő után senkit se tovább stresszelni.

Anett: Ügyfélközpontúak vagyunk, de magát a csapatot is szeretnénk védeni. Mindkettő szervezeti értékünk. Viszont egy ügyfélkiszolgálás sem ér annyit, hogy amiatt egy nagyon rossz élménye legyen a csapatnak. Inkább megvédjük a csapatot, és próbálunk egy 80 százalékos megoldást biztosítani az ügyfélnek, mint hogy a teljesítménykényszer tartós frusztrációt okozzon.

Mit tudnátok tanácsolni azoknak a még egyetemista, főiskolás lányoknak, akik később szintén a startupszektorban szeretnének elhelyezkedni? Hogyan álljanak hozzá? 

Anett: Szerintem járjanak el nagyon sok startupokkal kapcsolatos eseményre, ismerkedjenek, építsék a tudásukat, a kapcsolatrendszerüket, kopogtassanak az ajtókon. Itthon nagyon sok olyan esemény van, ahol ezekről a témákról tanulni lehet, emellett nagyon sok tehetségmenedzsment-versenyt is tartanak. Szerintem Magyarországon nagyon sok lehetőség van, el lehet indulni például egy jó ötlettel különféle startupversenyeken, vagy ha már van konkrét termékötlet, akkor érdemes angyal befektetőket keresni. 

Fontos, hogy a fiatalok járjanak el nagyon sok startupokkal kapcsolatos eseményre, ismerkedjenek, építsék a tudásukat, a kapcsolatrendszerüketFotó: Adrián Zoltán /Origo

Anna: Szerintem érdemes minél előbb elmenni gyakornokként dolgozni, munkatapasztalatot szerezni, hogy minél jobban megismerjék magukat, hogy rájöjjenek mi is az, amit igazán szeretnének. Ha van rá lehetőségük, akkor mindenképp ismerkedjenek meg legalább egy-két programnyelvvel, hogy értsék a logikát, és a bennük rejlő lehetőségeket.

Ha van valami, amivel szinte szenvedélyesen szeretnének foglalkozni, akkor arra érdemes építeni.