A szülők életében az első 6 év tűnik a legmeghatározóbb időszaknak. A gyermek elindul a tökéletesen magatehetetlen állapottól, majd kis császárrá válik, aztán szemtanúi lehetünk, ahogy az elméje egyre jobban kinyílik, elkezd logikusan gondolkodni, érvelni, sőt vitázni is. A nappali alvások nyugtató üdesége lassan tova lesz, és pár gyorsan elszálló év alatt azon kapjuk magunkat, hogy iskolákat nézegetünk. De nem eszik olyan forrón a kását.
Naivan azt gondolhatja az ember, hogy a körzetes iskola tökéletes lesz a gyereknek, 8 év után pedig ráérünk a középiskolák kínálatával foglalkozni. Amikor még mi voltunk 6-7 évesek, egyértelmű volt, hogy a kijelölt iskolában, egy általános tantervű osztályba kerülünk. Ha szerencsénk volt, kedves tanító nénit kaptunk, ha nem, volt még egy okkal több, amiért a felsőt várhattuk.
A szabad akarat és választás azonban közel 30 év alatt olyan mértékeket öltött, hogy szülők képesek már azért is óvodát váltani, mert szerintük a gyereket nem fejlesztik eléggé.
Igen, valóban felháborító, hogy 5 évesen a gyerek óvodai napjai nem feladatlapok megoldásából és az ABC tanulásából állnak, hanem az íráshoz elengedhetetlen finommotorikus mozgások fejlesztéséből – színezés, ragasztgatás, festés... stb. -, és a matematikai, valamint logikai készségek elsajátításából – memória, dominó, társasjátékok, építőkocka... stb. Természetesen minden szülő, a lehetőségeihez mérten a legjobb neveltetésben, oktatásban szeretné részesíteni gyermekét.
Adott tehát a jogaival és lehetőségeivel tisztában lévő és azokkal élni is kívánó szülő. Mit tesz?
Első lépésként felméri a lehetőségeket
Sorra veszi a szóba jöhető általános iskolákat, kizár és rangsorol. Megvizsgálja a lehetséges speciális osztályok előnyeit és hátrányait – emelt szintű matematika, nyelv, testnevelés, valamint dráma és ének-zene tagozat. Meghatározza, hogy földrajzilag melyik van elérhető közelségben. A maximum távolság függ attól, hogy
- van-e másik gyermek, akit szintén hozni-vinni kell naponta,
- gyalog, autóval, vagy tömegközlekedéssel történne-e a gyermek iskolába juttatása.
A leendő általános iskola elhelyezkedése tekintetében érdemes még egy szempontot figyelembe venni, méghozzá a barátokat. Ha az iskola túl messze van, nagy az esélye, hogy a gyermek kisbarátai is messze fognak lakni. Amíg a kicsi nem lesz elég nagy az önálló utazáshoz, addig a baráti látogatásainak logisztikáját a szülőknek kell megoldani.
Második lépésként leinformálja, majd megnézi az iskolákat
Felkutatja az iskoláról értekező fórumokat, Facebook-csoportokat, lépten nyomon az adott iskolákról érdeklődik. Nem csupán az oktatás színvonala, a tanárok hozzáértése, de az odajáró gyermekek összetétele és magatartása is érdekli. Hiszen az a környezet, amiben a gyermek napi 5-8 órát eltölt, az érdemjegyeire, magaviseletére és a személyiségfejlődésére egyaránt igen erős hatással van.
Természetesen elviszi gyermekét az iskolakóstoló foglalkozásokra is, beül a nyílt órákra, részt vesz a tájékoztatókon. Amikor sikerült az összes létező információt megszereznie, leül és választ. Nem engedi, hogy a saját benyomásain kívül másfajta emocionális hatás is befolyásolja.
Végül megtalálja a megfelelőt és beíratja oda a gyermekét.
De jön a fekete leves. A külsőbb kerületekben, ahol több a gyerek, nagy az esélye, hogy az iskolák nem tudnak olyan gyermeket felvenni, aki nem tartozik a körzetükbe. Tehát hiába volt a körülményes és alaposan átgondolt iskolaválasztás, végül a gyerek egy olyan iskolába és osztályba kerül, amit a szülő szeretett volna elkerülni. Ez bizonyos családoknál felér egy kisebb tragédiával, pedig még nincs veszve semmi. Egyrészt ott az átjelentkezés lehetősége, vagy pár évvel később a 6, illetve 8 osztályos gimnáziumokba való bejutás.