A XXI. század hajnalán, a magának egyre nagyobb teret követelő liberalizmus beköszöntével még mindig óriási vitákat kavar a legősibb anyai viselkedés, azaz a gyermekünk táplálása. Az, hogy ez éppen anyatejjel, cumisüvegből, tápszerrel, néhány hétig vagy évekig esetleg nyilvánosan történik, sok embernél csapja ki a biztosítékot.

A szoptatás igencsak sarkalatos pontja a gyereknevelésnek. A közvélekedés szerint, ha egy nő nem szoptat, akkor önző szívtelen, egyszóval rossz anya, mert biztosan félti a melleit és nem akarja vállalni a kezdeti nehézségeket, a kisebesedő, begyulladó melleket. Az okoskodó tábor „szoptatni mindenki tud” megállapítással rombolja a frissen anyává vált, tanácstalan, gyakorlatlan nők önbizalmát. Ha viszont túl sokáig szoptat egy anya, önállótlanságra neveli, és nem tudja levakarni magáról a gyerekét, miközben valamilyen bizarr, obszcén tevékenységet folytat – más kérdés, hogy közben női mellek tucatjai borítják el magazinjainkat, internetes portáljainkat, TV-műsorainkat.

Még mindig óriási vitákat kavar a legősibb anyai viselkedés, azaz a gyermekünk táplálásaForrás: aliciainwonderlandphotography.com

Az élet első heteiben az édesanya még tanácstalan, nem tudja, mivel is tenne legjobbat a gyermekének. Többszöri, igény szerinti etetéssel vagy a napirendet kőkeményen betartó következetességgel? A választ erre majd a baba fogja megadni. Az viszont biztos, hogy az újszülöttnek alvásra, sok szeretetre és élelemre van szüksége. Hogy ez utóbbit milyen formában kapja, szinte lényegtelen. Senkit sem szabad elítélni azért, mert szoptatja vagy éppenséggel nem szoptatja a gyermekét.

Sokat hallani az anyatej mással pótolhatatlan egészségvédő hatásairól. A szoptatás viszont nem csupán táplálási módszer, hanem hatékony eszköz a baba megnyugtatására és az anya-gyerek kötődés kialakítására. A legtöbb anyuka tehát valószínűleg arra készül, hogy szoptassa gyermekét, hiszen egy újszülött táplálásának ez a legegyszerűbb és legtermészetesebb módja. Korántsem olyan magától értetődő viszont ráérezni a megfelelő technikára, mint azt gondolnánk. Toma Ildikó, a Szoptatásért Magyar Egyesület alelnöke arra hívja fel a figyelmünket, hogy a megvalósításban akadhatnak problémák, és nagyon sok múlik azon, milyen segítséget kapnak az anyukák, ki látja el őket jó tanáccsal, információval. Ha ugyanis egy édesanyának sikerélménye van, megjön a kedve és az önbizalma a szoptatáshoz.

A szoptatás viszont nem csupán táplálási módszer, hanem hatékony eszköz a baba megnyugtatására és az anya-gyerek kötődés kialakításáraForrás: Dreamstime

A szoptatás megítélése kapcsán Ildikó nem az össztársadalmi véleményeket hangsúlyozza, hanem a családon belül megjelenő, különböző korosztályokhoz köthető, eltérő nézőpontokat.

Szüleink idejében a szoptatásnak is szigorú rendje volt, emiatt sok anya csak hónapokig tudott szoptatni, és nagyon hamar elkezdték a hozzátáplálást akár szilárd táplálékkal vagy tápszerrel, hígított tejjel. Ez a generáció sokszor értetlenül áll az igény szerinti szoptatás előtt, nem érti, miért kell a babát sűrűn mellre tenni, és szokatlan számára a hosszú ideig (egy éves koron túl) tartó szoptatás. Emiatt családon belül is lehetnek eltérőek a vélemények, a frissen szült anyának sokszor családon belül kell kiharcolnia az igazát, és megnyugtatni a szülőket, hogy nem lesz baj, ha a baba sűrűn cicizik.  

Gondoljunk hát, bele, milyen nehéz helyzetben lehet az az anya, akinek a saját családja vonja kérdőre anyai képességeit egy olyan fontos témában, mint a gyermeke táplálása. Ezek után nem is csodálkozunk tehát azon, hogy a kismamák gyakran belebotlanak a környezetükben vadidegenek elítélő véleményébe. Rendszeresen visszatérő hír a különböző sajtóorgánumokban, hogy éttermekből, egyéb közösségi helyszínekről dobtak ki anyákat azért, mert éppen ott szoptatták gyermeküket. Ha követjük ezt a logikát, akár azt is betilthatnák, hogy valaki az utcán egye meg a szendvicsét vagy a buszra várva igya meg az elvivős kávét.

Valószínűleg senki sem mutogatja szívesen a melleit nyilvános helyszíneken. A szükség viszont nagy úr.

Rendszeresen visszatérő hír, hogy éttermekből, egyéb közösségi helyszínekről dobtak ki anyákat azért, mert éppen ott szoptatták gyermeküketForrás: Dreamstime

Aki pedig nevelt már szilárd táplálékot még nem fogyasztó babát, tudja, ha a gyermek éhes, ott nincs mellébeszélés, enni kell. Pontosabban etetni. Kérdés persze, hogy hol és milyen körülmények között tudja ezt megtenni az ember. A nyilvános szoptatás ellenzőinek érdemes lenne csak néhány középületben és bevásárló központban megtenniük egy kört, és feltérképezniük a kulturált szoptatási lehetőségeket. Mert diszkréten, elvonulva persze szinte bárhol lehet szoptatni, csak nem biztos, hogy az ember ezt bírja gyomorral. Egy koszos, büdös vasúti kocsi WC-je például nem a legmegfelelőbb helyszín arra, hogy az ember a gyermekét etesse. Nem tudom, hogy egy pár hónapos kisbaba mennyit fog fel a körülötte lévő világból – valószínűleg nem túl sokat. De az biztos, hogy ha én nem szívesen táplálkoznék egy ilyen helyen, a gyermekemnek sem kívánhatom, hogy ennyire civilizálatlan körülmények között egyen.

Etetni tehát kell, ha nyilvánosan, akkor nyilvánosan! Egy diszkrét kendővel, egy félreeső sarokban vagy a tömegnek hátat fordítva elkerülhetők a néhol kíváncsi, néhol megvető pillantások. Vadidegenek elítélő véleménye helyett gyermekünk – és a saját – igényeinket helyezzük ebben a témában az első helyre! És ha úgy gondoljuk, másokat is szívesen meggyőznénk ennek a témának a fontosságáról, lépjünk bátran a nyilvánosság elé! A Szoptatásért Magyar Egyesület és a La Leche Liga a Szoptatás Világhetéhez csatlakozva sétát szervez augusztus 4-én 16 órakor a Városligetben, amelyre szeretettel várják az érdeklődőket. A szoptatás a világ legtermészetesebb dolga, ne stigmatizáljuk hát azt, aki így eteti gyermekét, de azt sem, aki máshogy!