Mindenki fejében él egy kép arról, hogy miként viselkedik egy átlagos gyermek. Egy szülőből pedig komoly aggodalmat válthat ki, ha a sajátja ennek a normának nem felel meg. Ilyenkor az irreális elvárások, a sorozatos, de eredménytelen büntetések hamar oda vezethetnek, hogy a szülő-gyermek kapcsolat megromlik. A következőkben két olyan, elsősorban a viselkedésre, kommunikációra ható betegséget fogunk bemutatni, amelyek már kisgyermekkorban látható tünetekkel, jelekkel bírnak. Korai felismerésük pedig nem csupán a gyermek későbbi fejlesztésében játszik nagy szerepet, de a családi egység szempontjából is elengedhetetlen.
Autizmus
Tünetei már 2 éves korban megfigyelhetők, de 5 éves korra egyértelműen érzékelhetők – általában ekkortájt szokták diagnosztizálni. Az autizmus egy idegi-fejlődési rendellenesség, ami csökkent mértékű társadalmi kapcsolatokban, kommunikációs képességekben, abnormális viselkedési és érdeklődési mintázatokban nyilvánul meg.* Négyszer több autista fiú van, mint lány.
Jelei:
- Fél idegenekkel kommunikálni, beszélgetés közben nem tudja fenntartani a szemkontaktust.
- Úgy tűnhet, hogy nem képes az empátiára; például nevet, ha valaki sír, nem vigasztalja azt, akinek fáj valamije.
- Ahelyett, hogy kortársaival vagy szüleivel játszana, jobban szereti a könyveit, játékait vagy akár konzerveket, tusfürdős flakonokat rendezgetni. Ekkor szeme üresnek tűnhet.
- Gyakran végzi ugyanazt a rendezett, ismétlődő mozgást, például előre-hátra ringatózik, rázza a kézfejét.
- Beszűkült az érdeklődési köre, nem nyit az új dolgok irányába.
- Nem érti és általában nem is használja a nonverbális kommunikációs eszközöket.
- Az apró változásokra is hevesen reagál – legyen az akár egy új étel vagy a szoba minimális átrendezése.
- Az átlagosnál magasabb a fájdalomküszöbe.
Az autizmus sokféleképpen nyilvánulhat meg, vannak súlyosabb és kevésbé súlyosabb változatai is. Nem gyógyítható, de a betegség ismeretében és fejlesztéssel sokat segíthetsz gyermekednek abban, hogy a lehetőségekhez mérten, a lehető legjobban beilleszkedjen a társadalomba.
Figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD)
Ez a hétköznapokban magatartásbeli és tanulási problémákat okozó zavar négyévesnél idősebb gyermekeknél diagnosztizálható. Csak akkor beszélhetünk erről a betegségről, ha a tünetek mindennaposak. Tehát ha a következőket csak időnként mutatja gyermeked, nem kell az ADHD-tól tartanod.
Jelei:
- Túlteng benne az energia, folyton mozgásban van. Nem képes pár percnél tovább egy helyben maradni. Séta helyett fut, minimális veszélyérzetének köszönhetően gyakran megsérül. Akkor, ha egy helyben kell ülnie, a lábával vagy a kezével dobol, az iskolában gyakran rágja a ceruzáját, radírját.
- Nem tud hosszan egy adott dologra koncentrálni, legyen az egy színező, könyv, mese, játék. Hamar megunja őket, inkább csak belekap dolgokba, a bennük való elmélyülésre képtelen. Feladatait gyakran félbehagyja.
- A túl sok inger, amely egyszerre éri, összezavarhatja, feszültté teheti – például egy állatkertben a sok látnivaló, a rengeteg ember, a hangok, a szagok.
- Figyelme könnyen elterelhető, gyakran szétszórt és feledékeny.
- Érzelmi reakciói túlzóak, de az is előfordul, hogy ezek hiánya, vagyis érzéketlensége kelt másokban döbbenetet.
- Nagyon türelmetlen, ami kihat a folytonos figyeleméhségére is.
- Büntetéssel nem igazán lehet rá hatni, mivel nem, vagy csak nagyon ritkán tanul ezekből.
- Társaival szemben nem ritka, hogy zsarnokoskodó.
Egy pszichológus bevonásával történő vizsgálat könnyedén fényt deríthet az ADHD-ra. A gyanú esetén érdemes minél előbb elmenni egyre, hiszen mozgásterápiával jól kezelhető ez az idegrendszeri zavar. Bár „kigyógyítani” nem lehet belőle a gyermeket, magatartása és koncentrációs képessége nagyban javítható. Ez az iskoláskorba lépéskor elengedhetetlenül fontos lesz.
Szülőként fel kell ismerned, majd el kell fogadnod, hogy gyermeked más, mint a többi, tehát nem támaszthatsz vele szemben ugyanolyan elvárásokat. Ez nagyon nehéz, és gyakran naponta kell magad emlékeztetned erre, de szakemberek segítségével és gyermeked pedagógusaival karöltve, hidd el, könnyebb lesz. Ne feledd, a szeretetet nem a „normalitásban” mérik.