Szülőként a gyerekek gyakran okoznak fejfájást, de a legtöbb esetben ennek oka nem a kicsikben, hanem saját magunkban keresendő. Összekeverjük ugyanis az elégedetlenség érzését a kudarcunkkal.

A gyerekeinkkel szembeni haragunk nagy része abból fakad, hogy nem tudjuk őket irányítani – mondja Steven Stosny, Ph.D. Ha a fegyelmezés tökéletes lenne, nem kellene olyan gyakran mérgesnek lennünk. Igazából tehát nem azért büntetjük őket, mert rosszul viselkednek, hanem azért, mert ezzel próbáljuk leküzdeni a szülői kudarcérzetünket.

A gyerekeinkkel szembeni haragunk nagy része abból fakad, hogy nem tudjuk őket irányítaniForrás: Shutterstock

Kevés dolog kielégítőbb az életben, mint az elégedetlenség érzésének felváltása a kompetenciáéval.  

Fontos megértenünk és elfogadunk, hogy nem irányíthatjuk gyermekeink reakcióit és nem kell minden helyzetben megmondanunk, mit, hogyan tegyenek. Mindenki egyedi! Ez az egyetlen dolog, ami a szülői elégedetlenséget és kudarcérzetet képes enyhíteni, és rávilágítani arra, hogy a gyermekek egyediségére érdemes összpontosítani. Az elvárt dolgot helyét így képes átvenni a gyermek szükségleteinek kielégítése és a számára ideális és szükséges tanítás valamint nevelés kialakítása.

Az elégedetlenség és a kudarc érzése a fő mozgatórugója a negatív szülő-gyermek kapcsolatnak. Egy síró csecsemő esetén, amennyiben a szükségletét vennénk alapul, megvigasztalnánk úgy, ahogy arra neki szüksége van. A téves értelmezés alapján azonban idegessé válunk: „Miért nem vagyok képes megnyugtatni?", „Rossz szülő vagyok, amiért nem tudtam rendesen elaltatni!"... stb. Ezekből az érzésekből könnyen válhatunk akár bántalmazó szülővé is, aki megrázza a csecsemőt mérgében vagy hagyja sírni, traumatizálva ezzel a kisdedet.

 

A reakciónkat Mi magunk választjuk meg!  

„Miért nem képes elpakolni maga után?"

1. „Mert nem érdekli az, amit mondok neki, nincs rám tekintettel." – a nevelést kudarcaként éljük meg

Abban az esetben követünk el hibát, ha a gyermeked viselkedését önmagunk elleni támadásként fogjuk fel: csökken az önérzet, beindul a harag és jön a büntetés, aminek mértéke széles skálán mozog.

A kudarc érzése hozza magával a haragot és a bántalmazástForrás: Shutterstock

2. „Mert kicsi még ahhoz, hogy az összes szabályt képes legyen betartani, mert én sem mutatok jó példát, mert nem mondtam még ennek fontosságát elégszer..." – nem kudarcként vetül ránk, inkább elgondolkodtat

A gyermek viselkedése nem csökkenti a szülői jelentőségünket, értékünket, hatalmunkat, tehát nincs szükség dühre.

Fontos megismerni és elfogadni, majd a nevelési elveket és stílust a gyermek temperamentumához, személyiségéhez szabni. Ugyanakkor vannak olyan alapvető szabályok, melyek családi dinamikától függően változhatnak, és melyeket minden családtagnak el kell fogadnia és be kell tartania. A gyermek ismerete abban is segít, hogy miként tudjuk ezt számára átadni, miként tudjuk a szabály elfogadásában segíteni őt.