A Vesta-szüzeket élve temették el, ha megszegték fogadalmukat: 30 év cölibátusért kaptak kiváltságokat

Tizenkét főisten élt az Olümposzon, akik közül egy méltatlanul kevés figyelmet kap, pedig szerepe az ókori Róma társadalmában Jupiterével (Zeuszéval) vetekedett. Ő volt Vesta, a családi tűzhely védelmezője, akinek kultusza minden másnál erősebb volt. Őt szolgálták a Vesta-szüzek, mely pozíció jókora megbecsülést jelentett, ők mégsem mindig érezték ezt akkora megtiszteltetésnek. Ismerd meg szüzességi fogadalommal és szigorú szabályokkal átitatott életüket!

Vesta, a család szűz istennője

Ő volt Vesta, a görög Hestia római megfelelője, aki a három szűz istennő egyike volt, Minerva (Pallasz Athéné), illetve Diana (Artemisz) mellett. A családi tűzhely, az otthon, illetve a család védelmezője volt, kultuszát különös tisztelet övezte.

Ennek oka a római társadalmi berendezkedésre vezethető vissza: a birodalomban ugyanis igen nagy jelentőség jutott a családnak. Itt nem a papa-mama-gyerekek szintjére, hanem a kiterjedtebb rokonságra kell gondolni, nagybácsikkal, unokatesókkal, még a távolabbi rokoni szálakat is gondosan ápolták. A család feje a pater familias volt, a család legidősebb férfi tagja, aki abszolút hatalommal rendelkezett a háztartásban, és akkora tisztelet járt neki, hogy még egy konzul is meghajolt saját családfője előtt.

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy az i.e. 7. században útjára indult Vesta-kultusz olyan fontos volt Rómában. Ezt jól szemlélteti, hogy legtöbbször nem is emberi alakban, hanem tűz formájában ábrázolták, megidézveve az ábrahámi vallásokban jelen lévő tabut Isten nevének megemlítésével. Tüze azonban nem kizárólag a család összetartását és az otthon melegét, hanem a Római Birodalom biztonságát, örökkévalóságát jelképezte. Emiatt volt akkora tisztesség Vesta-szűznek lenni. De vajon hogy lett valakiből papnő?

Szüzességi fogadalom és szabályok: egy Vesta-szűz élete

Ahhoz, hogy valaki Vesta-szűz legyen, szigorú feltételeknek kellett megfelelni: szabadon született, fizikai és mentális hibáktól mentes, két, még élő tisztességes – értsd: patrícius – szülők lányai részesülhettek a kegyben. Mindig Róma főpapja, a pontifex maximus választotta ki őket, 6-10 éves koruk körül, amikor aligha tudták felfogni, mit vállalnak.

A Vesta-szüzek feladata a Szent Tűz őrzése, a Forum Romanumon található templom tárgyainak gondozása, szertartások előkészítése, illetve lebonyolítása, rituális ételek készítése. Mivel a Vesta-szüzek temploma nem kapott vizet a vízvezetékből, egy külön forrásból kellett vizet cipelniük. Június 7. és 15. között volt Vestalia ünnepe, amikor a családi tűzhely istennőjének imádata zajlott, ilyenkor különösen elfoglaltak voltak. Mindeközben persze erényüket is őrizgetni kellett, mint a hímestojást.

Miután szüzességi fogadalmuk ideje letelt szabad nőként házasodhattak, egyes feljegyzések szerint olykor a főpap intézett előnyös frigyet számukra, bőkezű állami nyugdíjat kaptak. Sokan azonban annyira hozzászoktak a szigorú, leszabályozott életmódhoz, hogy még szolgálatuk letelte után is őrizgették szüzességüket, nem egy asszony meg is újította fogadalmát.

Kiváltságok és büntetések

Joggal vetődik fel a kérdés, hogy miért vállalkozik valaki önként egy ennyire leszabályozott életre? Ennek roppant egyszerű oka van: az ókori Róma szigorú patriarchális társadalmában Vesta papnőnek lenni komoly privilégiumokkal, a maga ironikus módján függetlenséggel járt. Ugyanis aki letette a szüzességi fogadalmat, kikerült a pater familias uralma alól, rendelkezhettek saját vagyonuk felett, végrendeletet írhattak és szavazati joggal rendelkeztek. Kiváltságaik közé tartozott az is, hogy helyet foglalhattak a nyilvános játékokon, ahogy az elítéltek szabadon engedése is hatalmukban állt.

Kizárólag ők használhatták a carpetum nevű, római harci szekérre hasonlító díszkocsit, személyük szent és sérthetetlen volt; aki megtámadott egy Vesta-szüzet, kivégzéssel büntették, mivel  ez államellenes tevékenységnek minősült. Még bírók sem mondhattak ítéletet felettük.

Azonban a nagy megbecsültség addig tartott, amíg betartották esküjüket és hiba nélkül elvégezték feladataikat. Hogyha a Szent Láng ki talált hunyni, a felelős papnőt levetkőztették és megvesszőzték. Azonban a legszigorúbb büntetést az kapta, aki megszegte szüzességi fogadalmát. Bár eleinte vesszőzés volt a bűnhődés eszköze, Róma ötödik királya, Tarquinius Priscus egy szadistább eljárást ötlött ki.

A Vesta-kultuszt és a papnők rendjét Róma keresztény hitre térése után tiltották be i. sz. 394-ben Theodosius császár idején.

Az ókori Róma világa ma is rabul ejt minket: