Bujtor Istvánt imádták a nők, ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, mint amikor tömött buszokkal érkeztek a nyugatnémet rajongói a Pogány Madonna forgatására.

Ötvös Csöpi és Kardos doktor párosát a mai napig imádják az emberek, pedig eleinte nem sok jót jósoltak nekik. 1981-ben mutatták be az akció-krimivígjátékot.

„Életem egyik legszebb nyara volt" – mondta a Bors megkeresésére a film egyik kulcsszereplője, Gór Nagy Mária, aki így folytatta:

Magánéleti válságban voltam, a gyerekeim apjával akkor töredezett az életünk. István írta, rendezte és játszotta a főszerepét a filmnek, volt elég dolga, mégis mindig maradt ideje, hogy ápolja a lelkem. Ha ő nincs, akkor nem is tudom, mi lesz velem. István el tudta feledtetni velem a problémáimat. Kállai Feri, Kern András és István. Fantasztikus kollégák voltak. Emlékszem, az üdülőtelepen laktunk bungalókban, és esténként mentünk mulatni a Baricska csárdába. Andris, István és én, iszogattunk, beszélgettünk, nagyon jó volt. Ott volt a Bánhidi Laci bácsi is, ő játszotta Matuskát, aki szeretett pityókázni. István kérte, hogy ne adjanak neki inni. Az egyik jelenetben Laci bácsi feküdt a fűben, és nagyon csalafinta volt, mert ásott egy gödröt, beledugta a borosüveget, és szívószállal iszogatott. Sosem volt részeg, csak spicces. Mindenki nagyon imádta!

"Minden nő szerelmes volt Istvánba"Forrás: MTV

A színésznő arra is pontosan emlékszik, hogy Bujtor Istvánba rengeteg nő volt szerelmes.

Nyugat-Németországból tömegével jöttek a rajongók miatta Füredre. Csillogó szemű nők szálltak le a buszokról, hogy István elé járuljanak, autogramot kérjenek tőle vagy valami mást is, de ő nem ért rá – idézte fel kuncogva Mari.

Minden nő szerelmes volt Istvánba. Persze én is, de addigra már túl voltam rajta. Főiskolás voltam, amikor a Csend és kiáltást játszottuk. Akkor olyan szerelmes voltam Istvánba, hogy nem láttam tőle. Reménytelenül, ügyet se vetett rám. Amikor a Haladékban házaspárt játszottunk, életre szóló barátság szövődött közöttünk. Fantasztikus ember volt. István nagyon szeretett tréfálkozni. Amikor a Madonnában le akarom lőni, ő lefegyverez, és odabilincsel a hajóhoz. Vége lett a felvételnek, és elmentek úgy, hogy engem ott hagytak a hajóhoz láncolva a tűző napon. Egyre messzebb mentek, hiába kiabáltam. Aztán persze visszajött értem – emlékezett vissza Gór Nagy Mária.