Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat – és talán az életedet is. Olvasd el a Life.hu-n, és hagyd magadban megérni.Olvasd el a Life.hu-n, és hagyd magadban megérni. Heti útravaló – 481. rész.

Semmilyen tanácsot, bölcsességet, igazságot ne fogadj el, amelyre lelked legmélyén nem gondoltál már magad is. Tőlem se. Senkitől.

Semmilyen tanácsot, bölcsességet, igazságot ne fogadj el, amelyre lelked legmélyén nem gondoltál már magad isForrás: Shutterstock

A lelkünk végtelenül gazdag, isteni. Az embernek ezért semmi sem új, minden csak emlékezteti. A keleti ősbölcselet ezt úgy hívja: „smriti". Ez az igaz valónkra, paradicsomi létünkre való emlékezetét jelenti, melyet minden ember hordoz magával. A baj, hogy földi létében ez mélyre hull benne, nagyon mélyre és elfelejti. Elborítja a halandó, hétköznapi élet sok-sok tapasztalata, a gyermekkor élményei, vak sorsának jó és rossz emléke, csalódása, baja, kudarca, minden, amit ebben az életében megélt, s csakis annyit tud magáról, s azt sem jól, amit megélt és megtapasztalt már, s nem képes mélyre látni. Tud a boldogságról, de nem éli meg, tud a szeretetről, de nem tud szeretni, csak érezni, valamit, az igazihoz csak távolról hasonlítót, tud a szabadságról, de csak rögeszmésen, lázadozva és felelőtlenül.

Vakon él mindenki.
Én is.
Mégis vannak mondatok s pillanatok, melyek felébresztik lázálmából.
S ezek nem újak. Valahonnan ismerősek.
Erre mondjak, hogy „aha" élmény.
Belülről jön, s azt üzeni: de hisz én ezt tudom! Ez nekem ismerős!
Ha erre rádöbbensz, tudod, hogy a baj nem baj.
Sorsszerű.
Csak halandó éned és lelkületed kerülhet bajba, te ott lent, az igazi valód, soha.