Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Kovács Júlia nevű hölgy, akinek bizony sok mindenen keresztül kellett rágnia magát, hogy végül 28 évesen elmondhassa, nem csak álmodja az életét, hanem éli az álmát.

 

Az álomig vezető rögös út, avagy az átrágott dolgok.  

Kovács Júlia: Én már az oviban is ellógtam az alvást azzal, hogy az ágy alatt rajzolgattam. Általános iskola végén beleszerettem a képregényekbe, a középiskolában pedig nagyon sok képregényes dolgot rajzoltam, egészen kezdtem komolyan venni magam. Sajnos nem jutottam be művészeti suliba, ezért pénzügy és számvitelt tanultam angol nyelven.

Egyetem mellett is foglalkoztam a rajzzal, elkezdtem akrillal és vízfestékkel festeni. Miután befejeztem, pár hónapig nem találtam megfelelő munkát, ezért elmentem felszolgálónak négy órában. Végül sikerült elhelyezkednem pénzügyi asszisztensként, de ez is részmunkaidős volt, így meg kellett tartanom mellette a vendéglátós állásomat is. Az álmomat azonban nem adtam fel, a két munkahelyem mellett elkezdtem egy kétéves OKJ-s grafikai képzést. Reggel bementem az irodába, délután végeztem, de nem igazán maradt szabadidőm, vagy a képzésre mentem, vagy az étterembe dolgozni. Így telt el két év, de megérte.

Kovács JúliaForrás: bodriproductions.com

Összeállítottam a portfóliómat, és elkezdtem tetováló szalont keresni. Szerencsémre a második hely látott is bennem potenciált, és elkezdhettem náluk gyakornokoskodni.

Az éttermet otthagytam, az irodai munkahelyem pedig nem sokkal később megszűnt. Mivel ekkor még nem tudtam eleget keresni a tetoválásból, újra munka után kellett néznem; így lettem grafikus egy divatcégnél, ahol több mint egy évet töltöttem. Amint a tetováló gyakornokságom lejárt, el tudtam kezdeni főállásban tetoválni, azóta sincs megállás.

Persze emellett sem álltam le teljesen. Páran életre keltettünk egy kétsoros görkorcsolyás egyesületet, elvégeztem egy OKJ-s görkorcsolya oktatói képzést, úgyhogy azzal is foglalkozom a tetoválás mellett.

„Amint eldöntöttem, hogy tetoválni szeretnék, megállíthatatlan voltam!"  

Life: Miért épp a tetoválás? A rajztehetséget számtalan módon ki lehet aknázni.

K.J.: Voltak már tetoválásaim, akkor is érdekesnek találtam, de többet nem gondoltam bele. Az ihlet végül az egyetem alatt jött. Egyre többet foglalkoztam vele, kutattam, tetoválás mintákat terveztem. Amint eldöntöttem, hogy tetoválni szeretnék, megállíthatatlan voltam.

Kovács JúliaForrás: facebook.com/PhotoF0rge

Life: Azt már elmesélted, hogy miként lettél tetováló gyakornok, de kérlek, meséld el, hogyan váltál tanoncból kész tetováló!

K.J.: A legelején volt pár barátokon, ismerősökön való próbálkozás, de nem sok. Miután 2018 októberében gyakornok lettem az Ink Man Tattoo-ban, először ismét sokat kellett papírra rajzolnom; különböző stílusokban, különböző mintákat. Közben írásbeli és videó anyagot is kaptam, ami az alapokat mutatta meg. Utána elkezdhettem műbőrön gyakorolni, először kisebb, egyszerűbb mintákat, majd színeseket, nagyobbakat. Három hónapig nagyjából csak műbőröztem, majd elkezdhettem emberekre is tetoválni, kicsi, egyszerű mintákat. Majd egyre nagyobbakat, színesebbeket, részletesebbeket. Sokféle mintát csináltam, mire megtaláltam a saját stílusomat, amit a leginkább szeretek csinálni, de a tanulási folyamat még messze nem ért véget.

Szerencsére az Ink Man Tattoo Studio csodás munkahely: szép és igényes a környezet, nagyon jó fej emberekkel dolgozhatok együtt, akik szívesen segítenek, bármilyen kérdésem is legyen.

Life: Említetted, hogy ráleltél a saját stílusodra. Melyik lenne ez?

K.J.: Nagyon szeretem a geometriai mintákat, minél részletesebbek, annál jobban élvezem. Szeretek elszüttyögni a részleteken. A legtöbb munkámat minimal stílusban készítem, sok ilyen megkeresésem van; nagytöbbségben ezek elég pici minták, amiket gyorsan el is tudok készíteni.

Life: Tudom, mint minden kreativitást és technikát igénylő hivatásnál, a tetoválás esetén sem lehet kikerülni a fejlődést, ami nem elsősorban szükség, hanem vágy. A mostani tetováló Juli, miben szeretne elsősorban fejlődni?

K.J.: Szeretnék még nagyobb, színesebb tetoválásokat csinálni: elsősorban képregényes témákat, képregényes ábrázolásmódokat szeretnék megvalósítani. A karantén kényszerpihenő annyiban volt előnyös, hogy több ilyen mintát is meg tudtam rajzolni, amiket, majd ha visszatérhetünk a munkához, meg is tudok hirdetni.

Life: Őszintén, fantasztikus az, amilyen szenvedéllyel mesélsz az álommunkádról, ami lényegében pár éve már nem is álom, hanem valóság. Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

K.J.: Rövid távú tervként egy fix vendégkör kiépítését céloztam meg. Sajnos, a vírus pont akkor csapott le, amikor ez elkezdődött, így a lezárások miatt az ebbe fektetett időm és energiám gyakorlatilag pocsékba ment.

Hosszú távon szeretnék minél több stílust kipróbálni és minél több helyre ellátogatni. Szerencsére ez egy olyan szakma, amit majdnem mindenhol tud végezni az ember, én például szívesen mennék vendég tetoválni külföldre. A legjobb az lenne, ha olyan művészek mellett tudnék dolgozni, akiket nagyra tartok, és tanulhatnék tőlük.

Kovács Júlia karrierváltása nekem nem a pénzügy és a szabadszellemű művészet közti útról szól. Számomra azt jelenti, hogy ha a tehetség kitartással és elszántsággal párosul, akkor az álom, igenis valóra váltható!