Nem csoda, hogy a ma huszonévesei úgy érzik, hogy halmozottan hátrányos az a helyzet, ahonnan nekik kell felépíteni az életüket. Ha csak nincs mögöttük tehetős szülői háttér, vagy nem ők az öröklési sorrend első számú helyezettjei, könnyen kilátástalanul tekinthetnek a jövőjükre.

A fiatal évek azon kihívásai, mint a karrier felépítése, életünk párjának megtalálása, a megállapodás, biztonságot adó otthonunk megvásárlása hozzátartozik a felnőtté válás ritmusához. Azonban egészséges izgalom, várakozás és tervezés helyébe félelem, görcsösség és szorongás kerül. Mi történik ilyenkor? Normális ez a mai fiatal felnőtt generációjánál, hogy így érez? Mára már határozottan azt mondhatjuk, hogy általános érvényű lett, igen. Ezt nevezik kapunyitási pániknak.

Pontosítsunk: milyen pánik?

Kapunyitási pánik. Olyan, mint a kapuzárási pánik. Minden időszaknak megvan a maga krízishelyzete, kritikus időszaka és ez a húszas évei elején járó fiatalságnál is jelen van.

Te még olyan fiatal vagy, előtted áll az egész élet!
Remélem, biztos szakmát választasz.
Gizikém, most már összeszedhetnéd magad, hogy legyen melletted valami jó ember!

Sok az elvárás és a nyomás, talán valahol érthető, hogy a fiatalok miért ilyen reakcióval illetik a szorongást keltő és nyomasztó társadalmi elvárásokat. Ha ezt  életkorhoz akarjuk kötni, akkor a gimnázium végétől, a 18-19 éves kortól elhúzódhat egészen az 30 éves korig. Egy olyan átmeneti korszak lett jellemző az Y-generációra, amelyben az egyén már nem tinédzser – vagy nem érzi annak magát -, azonban a felnőtt kor kihívásaitól fél, vagy nem tudja, hogyan küzdjön meg velük. Alapjaiban megnézve ez a wzorongás az élet minden területére kiterjed : és pontosan a döntésképtelenség és a jövő bejósolhatatlansága köti gúzsba a fiatalokat.

Egy olyan átmeneti korszak jellemző az Y-generációra, amelyben az egyén már nem tinédzser, azonban a felnőtt kor kihívásaitól fél, vagy nem tudja, hogyan küzdjön meg velükForrás: Shutterstock

Mik jellemezik azt az egyént, aki küzd a kapunyitási pánikkal?

1. Aggódik amiatt, hogy mivel kell a jövőben szembenézni és amiatt is, hogy nem tud spekulálni. Félelem a kudarctól, vagy, hogy nem az elvárások szerint alakulnak a dolgok. A jövő tervezhetetlensége megbénítja őket.
2. Bizonytalanság, szorongás, reményvesztettség jellemezi az általános attitűdöt.
3. Túlzó halogatás, amely az abból való félelemből is fakadhat, hogy választani kell vagy döntést hozni egy adott szituációban.
4. Nem mernek felelősséget vállalni és elköteleződni szinte semmi felé: akár munka, párválasztás, kitűzött célok, továbbtanulás, konkrétan bármi legyen a döntés tárgya.
5. Nincs bennük mersz átlépni a komfortzónát.
6. Ijesztő számukra a lehetőségek tárháza, és ez állandó feszültséget okoz.
7. Időhiány. Úgy érzik, hogy tulajdonképpen semmire sem marad idejük.
8.Identitáskeresés.

Ahhoz, hogy az Y-generációsok valóban fiatal felnőttnek érezzék magukat, önfejlődési útjuk során három pontnak kell meg felelniük. Az első, hogy felelősséget kell a saját életükért vállalni. A második a független döntéshozás, a választás szabadsága. A harmadik az anyagi leválás szüleikről.

Forrás: Shutterstock

Érkezzen 5 tipp, ami segít megküzdeni a kapunyitási pánik kihívásaival:

1. Érdemes beszélni az érzésekről a közvetlen környezettel, például az iskolástársakkal, barátokkal vagy olyan személyekkel, akik inspirálóak. Valószínűleg ők is hasonló kihívásokkal küzdenek, így könnyebb tanácsot adni a másiknak egy-egy olyan élethelyzetre, amit hasonlóan éltek meg.

2. Le kell számolni a másokhoz való hasonlítgatásról. Felesleges körök, melyek csak nehezítik, hogy az egyén pszichés szempontbóle tisztán lássa magát. Mindenki teljesen más körülmények közül jön, más élethelyzetekből merítkezik. Természetesen a közösségi média tartalomáradata nem segít abban, hogy reálisan lássák magukat. Ezek tehát mindig filterezett fotók fognak maradni.

3. Saját elképzeléseik mentén érdemes saját jövőképet alkotni, egyúttal megfogalmazni az erősségeket. Az egyén azért vágjon belea helyzeteibe, mert ő azt szívből akarja és nem azért, mert más szerint az lenne számára a jó.

4. Szorongáscsökkentő és énidős tevékenységek gyakorlása. Az, ami az egyént szolgálja, az nem elvesztegetett idő. Érdemes futni, sportolni, ha az tesz jót a léleknek, vagy bátran pihenni egy nagyot.

5. Önfejlesztés, önfejlesztés, önfejlesztés. Minden olyan tevékenység, ami segíti az egyén gondolkodásmódját, mentalitását fejleszteni.