Legyen szó színházi szerepekről, televíziós vagy szinkronmunkákról, Damu Rolandot minden egykori kollégája dicsérte. Tehetségét és munkabírását emelik ki a megemlékezésekben.

A börtönévek után nem tudott visszatérni imádott színpadjára. Hiába kereste, várta a színházi ajánlatokat, ugyanúgy elmaradtak, ahogy a film- vagy szinkronszerepek. Saját kezébe vette a sorsát és egy markonyi csapattal létrehozta önálló estjét. A célja annyi volt csupán, hogy észrevétesse magát és ezzel pénzt tudjon keresni.

Visszatérő előadása anyagilag teljes csőd voltForrás: MTI/Kovács Tamás

Az Én és Én címet viselő előadás viszont nem vonzotta a közönséget. A produkció anyagilag teljes csőd volt, az aprócska színház, ahol fellépett, teljesen kivonult mögüle. Damu Roland azonban nem adta fel, még akkor sem, amikor szinte az ürességtől kongott a nézőtér. Egykori kollégája, Jeney Attila nyílt levélben emlékezett meg a színészről.

Az egyik előadáson a már csak kétfős stábon kívül hárman(!) voltak. Teljesen elkeseredve, de végig játszotta a darabot úgy, hogy a kiábrándultságából semmit nem lehetett észrevenni

– idézte fel a szívszorító pillanatot Jeney a Ripostban, aki szerint ebből is látszott, hogy Damu mennyire fegyelmezett volt, és a színházért, a közönségéért bármit megtett.

Damu Roland december 27-re virradóra, kétoldali tüdőgyulladásban vesztette életét.