Műbútorasztalos, gyémántcsiszoló, színész. Sok minden volt Paudits Béla életében, de elégedett soha. Legalábbis ezt állítják róla barátai, akik az életéről és haláláról beszéltek. 

Legtöbbször zenés darabokban játszott, pedig nagyon szerette volna több prózai szerepben megmutatni magát. Bár roppant népszerű volt a közönség köreiben, gerincbetegsége a karrierjét is megroppantotta, élete utolsó éveiben pedig már kimondottan rossz anyagi körülmények között, nélkülözve élt. 

Sal Endre író Paudits Béla tragédiáját magában a színészben látja: "Toleranciahiány, idegbaj és mellőzöttség, ő így látta saját magát" - meséli az újságíró, hogy nyilatkozott magáról a tragikus sorsú művész. Sal szerint Paudits élete minden pillanatában szerepet játszott, amivel nem volt valójában célja: "A szerepeivel nem ért el semmit, mert ha azt sugallta is, hogy segítsetek, emberek, a segítségnyújtást alapból elutasította." 

Barátja, Lajsz András szerint Paudits Béla élete vége felé nagyon várt volna egy Kossuth-díjat, de azt soha nem kapta meg, és ebbe belebetegedett. A mixer szerint "sokan ismerték, de azt az elismertséget, amire vágyott, sosem kapta meg".

Volt műbútorasztalos, gyémántcsiszoló és még sok minden mást is kipróbált. "De ez mind a Paudits, aki sok mindent kipróbált, hogy sikeres legyen" - mesélte Lajsz a Felfelé zuhanás című podcastban, hozzátéve, hogy amikor élete utolsó időszakában, amikor már nagy beteg volt a színész, Lajsz szervezett neki egy sajtótájékoztatót, örömében a művész az utcán táncolt: "Nem tudod elképzelni azt az örömöt, táncot, hogy ott volt a kamera, és a Pozsonyi úton végigtáncolt az étterem előtt, olyan volt, mintha meggyógyult volna" - mayarázta Kadarkai Endrének, hogy menniyre fontos volt Paudits Bélának a siker.  

Dunai Tamás színművész azt mesélte róla, hogy „Négy végét hitte a gyertyának, pedig csak kettő volt. Ő elment a pokolba is, hogy a mennyországba jusson". A színész szerint rendkívül profi volt a munkában, amikor dolgozott, ha meg nem, akkor kávézni ment a próba helyett, amit nehezen viseltek a rendezők, de nagyon szerették őt. 

Dunai szerint Paudits Béla nagyon szerethető ember volt, sokan is szerették, de ha ő nem szeretett valakit, annak hangot is adott, sokszor elég durván. 

„A színpadon kiadta magát, de a civil életben várfalat húzott maga köré, de még várárkot is, sőt szögesdrótot is épített, nem engedett senkit közel magához" - mondta a színművész volt kollégájáról.