"Elment a pokolba is, hogy a mennyországba jusson" - barátai Paudits Béla tragédiájáról és haláláról beszéltek

Legtöbbször zenés darabokban játszott, pedig nagyon szerette volna több prózai szerepben megmutatni magát. Bár roppant népszerű volt a közönség köreiben, gerincbetegsége a karrierjét is megroppantotta, élete utolsó éveiben pedig már kimondottan rossz anyagi körülmények között, nélkülözve élt.

Sal Endre író Paudits Béla tragédiáját magában a színészben látja: "Toleranciahiány, idegbaj és mellőzöttség, ő így látta saját magát" - meséli az újságíró, hogy nyilatkozott magáról a tragikus sorsú művész. Sal szerint Paudits élete minden pillanatában szerepet játszott, amivel nem volt valójában célja: "A szerepeivel nem ért el semmit, mert ha azt sugallta is, hogy segítsetek, emberek, a segítségnyújtást alapból elutasította."

Barátja, Lajsz András szerint Paudits Béla élete vége felé nagyon várt volna egy Kossuth-díjat, de azt soha nem kapta meg, és ebbe belebetegedett. A mixer szerint "sokan ismerték, de azt az elismertséget, amire vágyott, sosem kapta meg".

Volt műbútorasztalos, gyémántcsiszoló és még sok minden mást is kipróbált. "De ez mind a Paudits, aki sok mindent kipróbált, hogy sikeres legyen" - mesélte Lajsz a Felfelé zuhanás című podcastban, hozzátéve, hogy amikor élete utolsó időszakában, amikor már nagy beteg volt a színész, Lajsz szervezett neki egy sajtótájékoztatót, örömében a művész az utcán táncolt: "Nem tudod elképzelni azt az örömöt, táncot, hogy ott volt a kamera, és a Pozsonyi úton végigtáncolt az étterem előtt, olyan volt, mintha meggyógyult volna" - mayarázta Kadarkai Endrének, hogy menniyre fontos volt Paudits Bélának a siker.

Dunai Tamás színművész azt mesélte róla, hogy „Négy végét hitte a gyertyának, pedig csak kettő volt. Ő elment a pokolba is, hogy a mennyországba jusson". A színész szerint rendkívül profi volt a munkában, amikor dolgozott, ha meg nem, akkor kávézni ment a próba helyett, amit nehezen viseltek a rendezők, de nagyon szerették őt.

Dunai szerint Paudits Béla nagyon szerethető ember volt, sokan is szerették, de ha ő nem szeretett valakit, annak hangot is adott, sokszor elég durván.

„A színpadon kiadta magát, de a civil életben várfalat húzott maga köré, de még várárkot is, sőt szögesdrótot is épített, nem engedett senkit közel magához" - mondta a színművész volt kollégájáról.