7 problémás viselkedés, ami valójában a tini fejlődésének megnyugtató jele

Szülőként könnyen félreérthetjük a tinédzser viselkedését: szemtelenségnek, ellenkezésnek vagy lustaságnak tűnhet, pedig ezek valójában a fejlődés természetes jelei. Megérteni, mi zajlik a kamasz agyában, segíthet nyugodtabban, empatikusan reagálni.

Mit jelent a tinédzser problémás viselkedése? 

Szülőként gyakran érezzük úgy, hogy a tinink szándékosan rosszul viselkedik: nyűgös, szemtelen, és kiszámíthatatlan. De mi van, ha a viselkedés, amit bosszantónak vagy tiszteletlennek élünk meg, valójában a normális fejlődés része? Dr. Cam Caswell pszichológus szerint pontosan erről van szó: a tini agya még épül, formálódik, és ezek a pillanatok mind részei annak, hogy felnőtté váljon – írja a Yourtango.  
Vegyük sorra azt a 7 skandallumként megélt viselkedési problémát, ami valójában nem is rossz: azt jelzi, hogy kamaszgyereked épp az útján halad, pont jól van. Ki kell bírnod, és te is pont jól leszel. 

Igen, amikor a gyerekünk szemforgatással, morgással és ellenkezéssel válaszol, az idegesítő. De valójában az érzelmek és az önszabályozás közti küzdelmet látjuk: az érzései hatalmasak, de még nem tanulta meg őket kezelni. Sokszor rendkívül érzékeny, néha túlérzékeny, ez is normális és tipikus a 10–19 év között. A hormonszint ugye tombol, az agy pedig még épül, ez így rendben van, ne aggódj és ne légy mérges. 

Tudjuk, a házimunka gyakran unalmasnak tűnik. De a kamaszod még tanulja, hogyan lehet jól megtervezni, sorrendbe állítani és végrehajtani a feladatokat. Az agya előre gondolkodó része még fejlődik, ezért könnyen elfelejthet valamit, vagy halogatni kezd. 
És most komolyan, akkor amikor az első szerelemmel, a „miért vagyunk itt a Földön?”, „mi az élet értelme?” kérdéssel hadakozik belül, akkor valóban olyan fontos, hogy seprűt vegyen a kezébe? 

Ha úgy érzed, mintha mindenről veszekednél vele, hogy állandó vita az életetek… jó eséllyel igazad van. De a lázadó tini nem azért mond ellent, mert gonosz, hanem mert próbálja kialakítani a saját véleményét és személyiségét. Ez az önállósodás egyik fontos módja. A kamaszlázadás a saját világrendjének megteremtési aktusa, vagy folyamata. Tök jó, kb. dicséret jár érte, most alakul ki az igazi énje. Akkor aggódj, ha a serdülőkori lázadás jelét se látod. Akkor félő, hogy zárójelben marad örökké a lénye.

Lehet, hogy úgy érzed, a gyereked csak magával törődik, önző, de valójában épp az empátia fejlődésének korai szakaszában van. Önmagát keresi, most értelmezi azt, hogy ki is ő valójában. Most kezdi megérteni mások érzéseit, de még nem mindig tudja ezt kimutatni. Ciki. Tudod, ilyenkor szinte minden ciki. 

A kamaszkor tulajdonképpen a kísérletezés időszaka: ilyenkor a fiatalok forrófejűek, próbálgatják a határaikat, felfedezik, mi működik és mi nem. Mivel az agyukban az impulzusok szabályozásáért és a kockázatok felméréséért felelős részek még fejlődnek, gyakran hoznak olyan döntéseket, amelyek számunkra meggondolatlannak vagy rossznak tűnnek. Ez azonban teljesen természetes része annak, hogy önálló, felelősségteljes felnőtté váljanak. 

Előfordul, hogy beszélgetsz a kamaszoddal, próbálod lekötni a figyelmét, de mégsem reagál igazán, mintha nem is lenne jelen. Ne vedd szemtelenségnek vagy figyelmetlenségnek: gyakran kognitív túlterheltségről van szó. A tini agya egyszerre próbál megbirkózni az érzelmeivel, a stresszel, a barátokkal és az iskolai kihívásokkal, ezért előfordulhat, hogy egyszerűen nem tud a beszélgetésre koncentrálni. 

A rumliszoba szinte már ikonikus tinijelenség. De mögötte valójában az önkifejezés és a saját tér kialakításának vágya áll. A tini azt mondja: „Ez az én helyem, így szeretem.” A szobája az ő külön kis univerzuma, a padlón lévő ruhadarabok egy-egy kisbolygó. Hagyd a belső világában utazni, és be ne trappolj hozzá kopogás nélkül, megzavarod, rátörsz ilyenkor. 

Olvass tovább!