Az, amit egy szülő érez a gyermeke iránt, az egyik legerősebb kötelék az életben, mégis idővel jelentősen átalakulhat. Egy felnőtt gyermek-szülő kapcsolatban ugyanis már nemcsak szeretetre, hanem kölcsönös tiszteletre, felelősségre és határokra is szükség van – minkét oldalról. Előfordulhat, hogy egy szülő ugyan szereti a gyermekét, mégsem érzi jól magát a társaságában. Sőt, ha nem lenne köztük vérségi kapcsolat, talán nem is tartaná vele a kapcsolatot. Fontos látni, hogy egy-egy ilyen helyzetben nem mindig egyértelmű, ki a hibás, a cél pedig nem az ítélkezés, hanem a megértés.

Forrás: 123rf.com
Amikor a felnőtt gyermek-szülő kapcsolatban már nem elég a szeretet
- Vannak olyan attitűdök, amelyek hosszú távon kimeríthetik a szülői tartalékokat.
- A határok hiánya fokozatosan rombolhatja a kölcsönös tiszteletet.
- Az érzelmi terhek egyoldalúvá, a konfliktusok megoldhatatlanná válhatnak.
- A szülőben kialakuló ambivalens érzelmek könnyen teremthetnek mérgező szülő-gyerek kapcsolatot.
A felnőtt gyerek miatt megromlott szülő-gyermek kapcsolat háttérben több tényező is áll, hiszen a nevelés, az alapszemélyiség, a kortárs környezet és más külső hatások egyaránt formálják, ki milyenné válik. Bár a szülők szerepe meghatározó, nem minden rajtuk múlik, és felnőttként mindannyian felelősek vagyunk a viselkedésünkért, hozzáállásunkért.
Vannak persze szép számmal olyan nyomós okok – bántalmazás, elhanyagolás –, amelyek jogosan is vezethetnek akár a felnőtt gyermek-szülő kapcsolat megszakításához is. Ugyanakkor önámítás abban a hitben élnünk, hogy a mérgező családi dinamikáról minden esetben csak a szülők tehetnek.

Forrás: 123rf.com
A megromlott szülő-gyermek kapcsolat mögötti lehetséges okok
1. Érzelmi zsarolás
Az egyik legnehezebben kezelhető helyzet, amikor a kapcsolatban megjelenik az érzelmi manipuláció. Egyes felnőtt gyerekek tudatosan vagy tudattalanul használják fel a múltat, a bűntudatkeltést vagy akár a saját sérülékenységüket arra, hogy elérjék, amit szeretnének. Az ilyen dinamika hosszú távon kimeríti a szülőket, akik egy idő után úgy érezhetik, gyerekük kihasználja őket: bármennyit is adnak, sosem elég, ráadásul alig kapnak vissza valamit.
2. Hálátlanság
Kényes téma, hiszen egyetlen gyerek se kérte, hogy megszülessen, a szülőknek pedig morális kötelességük a lehetőségeikhez mérten a lehető legjobb és legbiztonságosabb környezetet megteremteni számukra. De valóban nem érdemelnek a szülők elismerést?
Sokan éveken, évtizedeken át dolgoznak azért, hogy biztosítsák gyermekük számára a lehetőségeket, mégis azt tapasztalják, hogy mindez természetesnek van véve. Az értékelés hiánya nemcsak csalódottsághoz, hanem mély érzelmi távolsághoz is vezethet – különösen akkor, ha a felnőtt gyerek nem hajlandó ezt felismerni.
3. Támadásnak vett kritika
A konfliktuskezelés módja szintén kulcsszerepet játszik a felnőtt gyermek-szülő kapcsolatban. Ha egy felnőtt gyerek minden, tehát szó szerint minden szülői kritikára támadásként reagál, és indulatból válaszol, az gyorsan elmérgesítheti a kapcsolatot. Hiszen megszűnik a kommunikáció lehetősége, ami folyamatos feszültséghez, hangos és meddő vitákhoz, valamint sértő reakciókhoz vezethet. Ez a mérgező szülő-gyerek kapcsolat pedig idővel a szülők mentális és fizikai jóllétére is hatással lehet.
Hogyan hatnak az ilyen családi konfliktusok a szülőkre?
Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus úgy véli, a vérségi kötelék, a szülői szeretet nem változik még egy ilyen mérgező szülő-gyerek kapcsolatban sem. A rokoni szál ellenére azonban a szeretet és a kedvelés szétválhat.
Az ilyen édesanya vagy édesapa egy igen megterhelő kettősséget él meg, hiszen a kötődés alapja a szeretet megmarad, mégis furcsa, kellemetlen érzés lesz úrrá rajta, amikor a gyerekéről van szó. Várja ugyan a vele való találkozást, de egy idő után azt veszi észre magán, hogy kényelmetlenné válik a helyzet: beszélgetnek, próbálnak kapcsolódni, de végig elárultnak érzi magát. Készenléti szorongást él meg, előre aggódik a következő konfliktus miatt, ami érzelmileg rendkívül megterheli.
A szakember azt is elmondta, hogy a szülőt elkezdi gyötörni a bűntudat – „Rossz anya/apa vagyok?” „Cserben hagyom a gyerekemet?” –, ráadásul a kialakult helyzet miatti dühét és haragját is el kell fojtania. Ebből pedig az következik, hogy a szülői szerepben fásulttá, kiüresedetté válik. Azt azonban fontos leszögezni, hogy még egy ilyen mérgező családi dinamikát megélve is bármikor megvédi a gyerekét, kiáll érte, sőt, büszkeséggel mesél róla a szomszédoknak.
Ezek is érdekelhetnek:


