Csak ezt ne: 7 mondat, amit minden felnőtt utál hallani a szüleitől

Elköltöztél, saját munkád és életed van. A felnőttkor beköszöntével azt hihetnéd, hogy végre egyenrangú félként kezelnek majd a szüleid. Hát, nem mindig – sok esetben ez nem megy zökkenőmentesen. A szülők gyakran – sokszor teljesen jó szándékkal – olyan dolgokat mondanak, amikkel akaratlanul is átlépnek bizonyos határokat, újraélesztik a szülői nyomást, vagy egyszerűen csak idegesítően gyereknek néznek.

Felnőttkor vagy örök gyerekszerep?

Felnőtt emberként már döntéseket hozol, önálló életet élsz, saját tempóban haladsz a céljaid felé. Ilyenkor különösen bántó, ha a szülő még mindig úgy beszél hozzád, mintha nem lenne saját életed – pláne, ha már el is költöztél otthonról, sőt, saját családod van. A szülő-gyerek kapcsolat ilyenkor új szintre kell, hogy lépjen, de ehhez bizony határok meghúzására is szükség van.

Íme a 7 legidegesítőbb mondat, amit minden felnőtt gyerek utál hallani a szüleitől:

1. „Mikor jössz haza?”

Ha már nem élsz a szülői házban, akkor számodra a „haza” mást jelent. Ez a mondat akarva-akaratlanul is azt sugallja, hogy az otthonod még mindig náluk van, ők pedig nem fogadják el a leválást.

2. „Régen mi…”

Ez a klasszikus összehasonlítgatás csodálatos módja annak, hogy felnőtt gyerekként soha ne érezd elég jónak magad. Más volt a világ, mások voltak a lehetőségek. És kész.

3. „Miért nem hívsz gyakrabban?”

A bűntudatkeltés királyi mondata. A felnőtt gyerekek többsége nem szándékosan hanyagolja el a szüleit, csak épp egyensúlyozik munka, párkapcsolat, barátok és önmaguk között. Arról nem is beszélve, hogy a szülő is felhívhatja a gyerekét.

4. „Nem így neveltünk!”

Ez a mondat igazi érzelmi csapda. Mintha minden, amit másképp csinálsz, mint ők elvárnák, személyes támadás lenne. Pedig csak éled a saját életedet, változol, hiszen számos hatás ér, ráadásul más generáció is vagy. 

5. „Mikor lesz már unokám?”

A családalapítás nyomása az egyik legkellemetlenebb, főleg ha még biztos párkapcsolatod sincs, vagy épp szeretnéd egy kicsit kettesben élvezni vele az életet, mielőtt belevágtok a babaprojektbe. Ez a kérdés sokkal többről szól, mint egy egyszerű kíváncsiságról, ez már konkrét szülői elvárás.

6. „Ez a munka nem neked való!”

A karriereddel kapcsolatos finom (vagy épp teljesen direkt) kritikák megint csak azt mutatják, hogy nem bíznak az ítélőképességedben. Holott a felnőttkor épp arról szól, hogy tanulunk a saját döntéseinkből, akkor is, ha néha hibázunk.

7. „Bezzeg a testvéred…”

Örök klasszikus. Egy mondat, és máris újra ott vagy 12 évesen, az iskolai bizonyítvány felett, a „miért nem tudsz olyan lenni, mint ő?” gondolattal. Na ezt ne.

Mit tehetsz, hogy kikerülj a szülői nyomás alól?

A kulcs a határok meghúzása – őszintén, szeretettel, de határozottan. A szülők nem mindig veszik észre, hogy ezekkel a mondatokkal átlépik a határt, így fontos, hogy jelezd: „Figyelj, ez nekem nem esik jól.” A felnőttkor nem azt jelenti, hogy elutasítod a családot, hanem azt, hogy újra kell hangolnod a kapcsolatokat. A jó hír? Ez lehetséges. De kell hozzá bátorság, kommunikáció és egy nagy adag empátia, mindkét oldalról.