Az anyák miatt lesznek anorexiásak a lányok?

Tudjuk, hogy az anorexia nervosa voltaképpen nem más, mint egyfajta kamaszkori fogyókúra, ami megfelelő kezelés hiányában halálos kimenetelű önsanyargatássá változtathatja a fiatal lányok életét. Azzal is tisztában vagyunk, hogy áldozatai elsősorban 15-19 éves középiskolás lányok, illetve fiatal nők, akiket állandó rettegésben tart az elhízás névre hallgató szörnyeteg. Szó sincs hisztiről: ők valós rettegést élnek át, ha gyarapodó kilóikra gondolnak, soványan is túlsúlyosnak látják magukat, alig esznek, furcsa étkezési szokásokra térnek át, és ha még mindez nem volna elég, túlzásba viszik a testedzést is.

Bele lehet halni

A betegség következményei közt megtaláljuk a kóros soványságot, a fáradékonyságot, a rossz közérzetet, a menstruáció kimaradását, az emésztési zavarokat, a szív méretének csökkenését, és az esetek negyedében sajnos a szövődmények okozta halált illetve öngyilkosságot is. Azt azonban még mindig nem tudjuk, pontosan mi okozza a veszélyes evészavart.

Bizonyos elképzelések szerint anorexiára hajlamosító tényező lehet egy megterhelő életesemény (a szülők válása, egy közeli rokon halála), a szülők mentális betegsége vagy függősége (alkoholizmus, kábítószerfüggés, dohányzás), a gyermekkori szexuális bántalmazás, az instabil személyiség és a családi konfliktusok is.

Pszichés okok: domináns vagy túlságosan óvó anya

Van itt azonban még valami az okok közt, ami sokakat nem hagy nyugodni: az anya-gyerek kapcsolat minősége. Kétség sem fér hozzá, hogy az édesanyák őszintén aggódnak, amikor vészesen sovány lányuknál a pszichológus anorexiát diagnosztizál. Ugyanakkor bizonyos kutatási eredmények arra engednek következtetetni, hogy az anorexia jelenléte sok esetben mégis épp az anyai attitűd függvényében alakul ki.

Hogy mit jelent ez? Például azt, hogy a kiemelkedő eredmények elérésére kényszerített, szigorú szabályokra nevelt lányok közt több anorexiás fiatalt találnak a szakemberek. A külső nyomás hatására ezek a fiatalok rövid időn belül teljesítményorientálttá válnak, és szigorú mércét állítanak fel önmagukkal szemben. Kitartóan próbálnak eleget tenni a szülői követelményeknek: tökéletessé válni és kiemelkedni a többiek közül. Innen pedig már csak egy ugrás a gondolat, hogy az evés végre egy olyan tényező, melynek kontrollálásában sikereket érhetnek el, hogy enni és hízni rossz, szégyellnivaló dolog, amit minden körülmények közt kerülni kell.

A vizsgálatok azt mutatják, fokozottan igaz mindez akkor, ha az anya domináns, kontrolláló szerepet gyakorol a lánya fölött: irányítani, befolyásolni akarja minden lépését, és elnyomni az önállósodási törekvéseit.

A kutatási eredmények szerint további döntő tényező lehet az is, ha a korai anya-gyerek kapcsolat valami miatt sérülést szenvedett; ha a mama nem tudta felismerni a baba igényeit, ha állandóan aggódott a jelenlétében, ha nem törődött a gyermekkel, vagy ha túlvédő, önállótlanságra nevelő légkörben dédelgette.

Láthatjuk tehát, az anyai tényező sok esetben nagy hatást gyakorol a fiatal lányoknál jelentkező evészavar kialakulására. Ennek ellenére tisztában kell lennünk az okok komplexitásával, vagyis azzal, hogy a sok befolyásoló tényező tükrében az anorexiára még mindig nem nyomhatjuk rá a "kialakult: anyai ártalmak miatt" bélyeget.

Oláh-Szíjjártó Linda