párkapcsolat férfi Müller Péter szerelem féltékenység
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Mit érez a férfi, amikor megőrül a féltékenységtől, és mit érez az elárult nő, aki szeret egy férfit, de az megcsalja? A szerelmes lelkek összeölelkeznek vagy eltaszítják egymást a semmibe - Müller Péter elárulja, hogyan.

féltékenységről

Ritkán éltem meg, talán azért. S ha mégis átéltem, elfelejtettem alaposan megnézni magamban. Othello szerepét, például, nem tudnám eljátszani.

Hogyan jut el egy férfi odáig, hogy egy nőt, akit szeret, s akiről azt hiszi, hogy megcsalta, nem elhagy, hanem nekiugrik, és addig szorítja a gégéjét, míg megfullad? Még csak nem is leszúrja, "hirtelen felindulásból", hanem hosszan fojtogatja, hogy szenvedve pusztuljon el.

Nem értem. Pedig Shakespeare hősei közül talán ő tud a legtöbbet a Férfi szerelméről. Othellónak nem az a lényege, ahogy azt sokan vélik, hogy néger, vagy hogy van benne valami "állati", nem az, hogy "vérszomjas bolond", ahogy a darab egyik szereplője nevezi, hanem az, hogy FÉRFI.

Csak Férfi - és nem több. Egyszereplős lélek. Nincsenek barátai, gyermeki érzelmei, nincs apja, anyja, gyereke sincs. Nem ismeri a vallásos "szeretet" érzését. Parancsoláshoz szokott katona, aki szeretni csakis egyféleképpen tud: mint férfi. Azért érezzük rajta az ősi, állati ízt, mert csak férfi. Nincsenek más húrok benne. Nőjéhez, Desdemonához, ezzel a vegytiszta kanszerelemmel vonzódik.

Szólj hozzá: Miért kell a férfinak a pornó?



Az ilyen vonzalomban én Csak Férfi vagyok - ő Csak Nő. Nem látok mást, sem magamban, sem benne, csakis a hímet és a nőstényt. A hímvesszőmet és az ölét.

Az ellentétes pólusoknak megvan az a szikrázó gyönyörűsége, hogy vagy szerelmes mohósággal vonzzák egymást vagy taszítják, mint a tűz és víz, és felsistereg bennünk az Ősgyűlölet, a mindent széttépő vadság, amelytől már az Egy is kettérepedt valaha.

Igen, az ellentétek vonzzák egymást. De taszítják is! Szerelmes összeforrás - vagy gyilkos gyűlölet. A vegytiszta férfi és női szerelem így működik. Nincs menekülő útvonala. Nem tudja a másikban az embertársát látni, még a gyermeke anyját se, ha van egyáltalán gyermekük - csakis a NŐT. (S a nő a FÉRFIT.)

Thinkstock
Thinkstock

Ezért nem tud megértő lenni, okos, jóságos, csalódott, szomorú, megvető vagy közönyös.

Othello így jellemzi magát az öngyilkossága előtt:

"Olyannak fess, ki szertelen szeret,
S nem okosan; ki nem könnyen gyanakszik,
De ha igen, őrjöngve dúl; olyannak,
Ki mint vad indus, eldobja a gyöngyöt,
Mely országánál többet ér."

Így működik az, aki nem képes a sokszínű emberi teljességét kibontani: csak FÉRFI. Nem ismer más életszerepet. Csakis a nemiségét, a szónak nem pusztán testi, de lelki értelmében is. S ezért a vonzalma átmenet nélkül taszítássá, a "nem tudok élni nélküled" szerelme gyilkos gyűlöletté fajul benne, a csók fojtogatássá változik.

Legutóbbi cikkemben egy ősi igazságot idéztem: "A férfi és a nő olyan, mint a tűz. Ha közöttük van az Örökkévaló, egyesülnek. Ha nem, fölemésztik egymást." Igen, erről van szó. Az életnek ez a veszedelmes kockázata. A pólusok vagy szerelmesen összeölelik, vagy ellökik egymást a semmibe.

Látod, a görög istenek, istennők így élnek. A mitológia kegyetlen ősvilág. Gyönyörű - de félelmetes. Teli van gyilkos féltékenységgel, könyörtelen bosszúval. Ez a legtöbb esetben nemcsak az elvesztett hatalom, hanem kifejezetten a megcsalt férfiakvagy az elárult nők őrült féltékenysége. ("Féltékeny Isten vagyok!" - mondja még az Úristen is az Ótestamentumban.)

Thinkstock
Thinkstock

Ilyen a lelkünk mélye. Veszedelmes őserdő. Erre nem jó szó, hogy állati, mert az állat nem így működik. Egy szarvas, ha erősebb társa legyőzi az agancsos viadalban, tudomásul veszi, hogy nemcsak a csatát, a nőjét elvesztette. Nem "féltékeny" a győztesre. Vesztett, és annyi. Olyanról pedig, hogy egy állat a nőstényének ront neki, nemigen tudunk.

A féltékenység nagyon is emberi, sőt, ősi, "pogány" értelemben isteni tulajdonság. Jóval több mint az irigység, melyet egyszerűen csak az önzés motivál. A féltékenység a megcsalt ember vak dühe azért, mert úgy érezte: ők ketten végre összeforrtak, testben-lélekben, s ezt az egységet megcsalta a másik - jött egy harmadik, akivel elárulta a misztériumot. Ez az "Egyek vagyunk" élmény, amit Othello "gyöngynek" nevez, amely országánál többet ér. A féltékenység több mint önzés: a szerelem katasztrófája.

Érdekes, hogy ez az ellentétpár fordítva is működhet. Van barátom, aki akkor szeretett bele "halálosan" a feleségébe, amikor megsejtette, hogy az asszony megcsalta őt. Odáig csak megszokásból élt vele. Unta is kicsit. Ezután vadul szerette. Indulatosan, kétségbeesetten. Fura a lélek!


Lájkolj minket a Facebookon és nyerj Volt vagy Balaton Sound jegyet!


Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.