Kasza Tibi klausztrofóbiás lett egy gyermekkori liftes kaland és egy csíkos póló miatt

A pánikrohamok ma már főleg nagy hajtás után, nyugalmas állapotban jelentkeznek, Tibi a tüneteket a jég segítségével csökkenti: a hideg eltereli a szervezete figyelmét.

Azok a liftek

Ennek a betegségnek oldalága az életét végigkísérő klausztrofóbia. Szinte minden helyzetben, ahol szűk helyre van bezárva, kellemetlenül érzi magát. Főleg a liftek okoznak gondot: "Aki nem fél annyira, hogy beszorul a liftbe, az természetesen soha nem szorul be, de én ettől nagyon félek, ezért már öt alkalommal is benne ragadtam a liftben. Az a lényeg, hogy mint minden ilyen jellegű pszichés betegséget, ezt is fejben kell igazából legyőzni. Én is fejben küzdöttem le, tehát fejben döntöttem el, hogy inkább lépcsőn megyek."

Tibi emlékei szerint a klausztrofóbia kiváltó oka valószínűleg egy kiskori családi kaland lehetett: "3-4 éves forma lehettem. A családom azt gondolta, hogy tizen-tizenketten be kell tudnunk férni abba a közepes méretű vasliftbe, amibe jó érzéssel nagyjából négy ember száll be. Persze, két emelet között úgy jelzésértékűen megállt, mivel finoman túl lett terhelve, és az egész család annyira higgadtan kezelte a helyzetet körülbelül, mint a 2012 eljövetelét az inkák. Nagyon komoly pánik lett úrrá a családon, én gyerekként nem tudtam, hogy pontosan mi történik, de abban biztos voltam, hogy most meghalunk. Ez akkora ijedtség volt, hogy a klausztrofóbiának ez lehetett az alapélménye. Annyira komolyan pánikolt ott mindenki, hogy nyilván így megragadt."

Az énekes-fotós a bezártságérzéstől való rettegést a kiskori csíkos pólójának is köszönheti: "Volt egy keresztbecsíkos, szűk nyakú póló, amit édesanyám rám akart erőltetni. Föl még csak-csak fölcibálta valahogy a nagy lufifejemre a kancsófüleimen keresztül, de lefelé megakadt, konkrétan mintha búvárharangban lettem volna, ott voltam a vaksötétben beszorulva."

"El kell engedni, le kell zárni a régi kihívásokat, kapcsokat ahhoz, hogy az újak jöhessenek. Olyan ez, mint a csákányos sílift, ha egyszer leesel, el kell engedni, mert a kapaszkodás ugyan megadja azt az illúziót, hogy haladsz, de jobban jársz, ha elengeded és vársz egy következőt. A kínai út előtt a Crystal minden tagja új kihívásokra vágyott, lezárták azt az időszakot. Amióta hazaértem, két szólódalom van, folyamatosan koncertezem. Egy ideig tragikusnak éreztem, hogy megszűnt a Crystal, de megráztam magam, és úgy érzem, a közönség jobban szeret, mint valaha."

Egészségét gyakori futással őrzi, és figyel a súlyára is: "Két nagy igazság van, amivel nem tudok kibékülni, az egyik az, hogy múlik az idő és öregszünk, a másik az, hogy ha eszünk, akkor hízunk. Azt szoktam mondani, hogy két emberrel bánt szűkmarkúan a sors: Hajdú Péterrel és velem."