Mozgás- és beszédzavarokkal küzd Daniel Radcliffe

De mi is az a diszpraxia?

A saját test és a környezet kölcsönhatásának zavara a diszpraxia. Ahhoz, hogy "mozogni" tudjunk, el kell helyezni saját testünket a külső világban. Ennek feltétele az ép és pontos testtudat, vagyis saját testünk határainak érzékelése. A saját test és a környezet kölcsönhatásában létrejött tanulási eredmény a praxia (megszerzett, elsajátított mozgás adekvát alkalmazása), ennek hiánya vagy zavara a diszpraxia, amikor hiába a mozgásos, gyakorlati tapasztalat, azt nem vagyunk képesek a megfelelő módon alkalmazni.

Van megoldás?

A betegség a neurológiai betegségek közé tartozik, annak szakember általi diagnosztizálása után a lehető legrövidebb idő alatt el kell kezdeni a fejlesztő-terápiás foglalkozásokat, amelyek, ha meg nem is képesek szüntetni a betegséget, sokat javíthatnak a mozgásokon, finomítják, koordinálják, pontosítják azok kivitelezését. Deák Imola pszichopedagógus elárulta, milyen módszerrel tudjuk a betegséget leküzdeni.

A leggyakrabban alkalmazott módszer az Ayres-módszer, amely:
- fejleszti és pontosítja a nagymozgásokat, tudatosabbá teszi a tempó, a ritmus és az irányok kontrollját;
- fejleszti a finommotorikát;
- fejleszti a szem-kéz koordinációt;
- fejleszti a tér-, az irány- és a formaészlelést;
- erősíti a testsémát és a testtudatot.

Eszközök a terápián belül:

- vesztibuláris ingerek feldolgozásának javítása, izomtónus-szabályozás: hinta, ugrálókötél, trambulin;
- proprioceptív élmények, motiváció, bilaterális koordináció javítása: agyagozás, bab, kukorica (stimulálják a taktilis érzékelést);
- ritmuskialakítás: labda, trambulin, hita;
- mindennapi tevékenységek: ház körüli tevékenységekben való részvétel, ruha kifordítása, zoknipárosítás, gombolás stb.;
- bicikli, roller, labdák, babzsákok és bármilyen másik játék, amihez mozgástevékenység párosul.