Az egész világot átverték - A legendás csók igaz története

Csókkal megpecsételt világbéke

Az Egyesült Államok történelmének egyik leghíresebb fotója 1945. augusztus 27-én jelent meg a Life magazin címlapján, és a szenvedélyesen csókolózó pár képe bejárta a világot.

A híres fényképet Alfred Eisenstaedt német származású fotós készítette a New York-i Times Square-en, amikor az amerikaiak Japán kapitulálását és a II. világháború végét ünnepelték 1945. augusztus 14-én. Manhattan forgalmas sugárútján felnőttek, gyerekek, katonák és civilek együtt örültek a világbékének. A csókolózó pár azonban más fotósokat is megihletett: az amerikai haditengerészet riportere, Victor Jorgensen egy másik nézőpontból kapta lencsevégre őket - ez a fénykép a New York Timesban jelent meg. Hála a magazinoknak, az ölelkező párról készült felvétel pillanatok alatt a béke és a boldogság jelképévé vált.

A katona és a nővérke

Hírnév és ismertség ide vagy oda, a csókos szájú tengerész és a karjaiban tartott nővérke személyazonossága azonban mégis sokáig ismeretlen maradt. Az 1970-es évek végén Mrs. Edith Shain nővér levelet írt a Life fotósának, Alfred Eisenstaedtnak, hogy több mint 30 évvel azelőtt őt fotózta le a Times Square-i forgatagban. Az asszony elmesélte, hogy akkoriban a rádióban hallotta a hírt, hogy véget ért a II. világháború. Edith a közeli kórházból, a munkahelyéről hazafelé tartott, átvágott az ünneplő tömegen a metró felé, amikor a számára ismeretlen katona derékon ragadta, és megcsókolta. Mivel a nővérke sem előtte, sem utána nem találkozott a délceg tengerésszel, annak személyazonosságát továbbra is homály fedte.

Alfred Eisenstaedt továbbította Mrs. Shain levelét a Life szerkesztőségének, ahol időközben a lap felhívására még további két nő és tizenegy férfi jelentkezett, hogy ők szerepelnek a legendás fotón, de a fényképész Edith Shain mellett tette le a voksát. Így az egykori nővérkéből nemzeti hős lett, az asszonyt parádékra, felvonulásokra és rendezvényekre hívták egészen 2010-ig, 91 éves korában bekövetkezett haláláig.

Mi az igazság?

Egy közelmúltban megjelent könyv szerint azonban a híres fényképen nem Edith Shain, hanem Greta Zimmer Friedman szerepel, aki korábban szintén jelentkezett a Life magazinnál a fotó miatt. Egy nyugalmazott New York-i detektív, Carl Muscarello éveken keresztül nyomozott a fotó szereplői után. Végül az egykori rendőr arra a következtésre jutott, hogy Mrs. Shain tévedett: valójában nem ő kapja a tengerész csókját, és ezt bizonyítékokkal is alátámasztotta. Muscarello nyomozónak a matróz személyéről is voltak információi: szerinte a csábító katona nem más, mint George Mendonsa.

Ugyanerre a következtetésre jutott George Galdorisi és Lawrence Verrie is, akik a Csókot adó tengerész című könyvükben elevenítették fel 1945. augusztus 14-ét és a fénykép szereplőinek sorsát.

A szerzők a címszereplőt, George Mendonsát kérdezték a Times Square-en történtekről. Az egykori matróz pedig részletesen el is mesélt mindent. George és barátnője, Rita Petry, valamint barátaik aznap a Radio City Music Hallban voltak, amikor az egész világ megtudta, hogy véget ért a II. világháború. Mindenki az utcára sereglett, és a katona a világbéke miatt érzett boldogságában kijelentette, hogy megcsókolja az első nővért, aki szembejön vele - néhány perc múlva George Mendonsa már Greta Zimmer Friedmannel csókolózott.

A Life fotóján alig észrevehető, de a csókot váltó pár mögött a barátnőivel nevetgélő Rita Petry is látható, aki nem sokkal később Mrs. Mendonsa lett, hiszen George és Rita a férfi leszerelését követően összeházasodtak.

A híres jelenet utóélete

A fényképen szereplő pár, George Mendonsa és Greta Zimmer Friedman évtizedekig nem találkozott egymással, és csókot soha többé nem váltottak, de címlapfotójuk azóta is a szenvedélyes szerelem jelképe az egész világon.

Hatvan évvel a híres csók elcsattanása után New Yorkban felavatták John Seward Johnson II életnagyságú bronzszobrát, amely a híres párt ábrázolja Eisenstaedt fotója alapján. Majd Johnson két évvel később műanyagból és alumíniumból készített hatalmas, színes szobrokat, amelyek ma San Diegóban és Sarasotában láthatók.