Liszt Ferenc botrányos szerelmei

A grófkisasszony és a grófné

Lisztet már alig tízévesen csodagyerekként ünnepelték Európa-szerte és az új Mozartot látták a tehetséges fiúcskában. Nem meglepő hát, hogy tizenhét éves korára zongoraleckékből és koncertezésből eltartotta magát és édesanyját Párizsban. A jó nevű, tehetséges fiatalemberhez szívesen járatták az arisztokraták gyerekeiket, így szinte törvényszerű volt, hogy kölcsönösen szerelemre lobbantak egyik tanítványával, a tizenhét éves Caroline Saint-Cricq grófkisasszonnyal. A lány apja nem nézte jó szemmel, hogy az egykori számadó fia udvarol a lányának, ezért megtiltotta, hogy találkozzanak. Lisztet érzelmeiben és önérzetében is sértette az eset, így mély depresszióba zuhant. Olyannyira magába roskadt, hogy több újság közölte a gyászhírét, sőt még egy nekrológ is megjelent róla. Búskomorsága azonban nem tartott sokáig, ugyanis megismerkedett Laprunarede grófnővel, akivel hosszan tartó szerelmi viszonyba bonyolódott. A kapcsolatról keveset tudunk, hiszen az érintettek igyekeztek a legnagyobb diszkrécióval kezelni, mert a grófnő férjnél volt.

Újabb grófnő és botrány

Úgy tűnik, Liszt képzeletét elsősorban a külföldi arisztokrata hölgyek mozgatták meg, ugyanis számtalan viszony után 1833-ban újabb grófnő akadt a hálójába: a nála öt évvel idősebb Marie d'Agoult, a végeredmény pedig egy hírhedt szerelmi viszony lett, ami akkoriban alaposan felborzolta a tisztes polgárok kedélyét. Marie ugyanis férjezett volt, sőt két kisgyermek anyja. Szerelem nélküli házasságban élt jómódú férjével, és minden bizonnyal nem érezte jól magát ebben a kapcsolatban. Felvilágosult, szabad szellemű nőnek tartotta magát, akitől nem állt távol a művészet, sőt írói ambíciói is voltak - bár utóbb kiderült, hogy nem igazán tehetséges -, így érthető, hogy szerelemre lobbantotta a bohém csodagyerek. Szenvedélyes viszonyba bonyolódtak, aminek azonban egy tragédia vetett véget néhány hónap után: meghalt Marie idősebb lánya. A kapcsolatban ezek után féléves szünet következett, ám Liszt ez alatt sem élt szerzetesi életet, ugyanis a kor botrányos írónőjével, George Sanddal bonyolódott nem épp kispolgári kalandba.

A második felvonás

Liszt és Marie d'Agoult 1835 tavaszán találkoztak újra, és ott folytatták, ahol abbahagyták, sőt még rá is tettek egy lapáttal, Marie ugyanis teherbe esett. A szerelmesek nem várták meg a botrány kitörését, inkább megszöktek Párizsból, és Svájcba utaztak, ám ezzel a lépésükkel még inkább magukra vonták a figyelmet. Akkoriban nem igazán ismerték az élettársi kapcsolat fogalmát, ők azonban lényegében abban éltek. Utazgattak Svájcban, illetve Európa több országában, hol kettesben, hol baráti társaságban, és bárhol bukkantak fel, nagy feltűnést keltettek. A dolog pikantériája, hogy George Sand is a baráti körükhöz tartozott, és gyakran csatlakozott hozzájuk, sőt élete nagy szerelmét, Chopint is Liszték szalonjában ismerte meg. Törvényen kívüli kapcsolatuk ellenére viszonylagos jómódban éltek, ugyanis Liszt ekkor már elismert zongoraművész volt, Marie férje pedig igen nagylelkűnek bizonyult, hiszen hajlandó volt tekintélyes évjáradékot fizetni hűtlen feleségének. Kapcsolatukból három gyerek született, ám egyiket sem maguk nevelték: legidősebb lányukat, Blandine-t egy református lelkipásztor gondjaira bízták, Cosimát és Danielt pedig dajkáknál hagyták. Döntésükben minden bizonnyal közrejátszott az, hogy Liszt a húszas évei elején járt akkoriban, nem volt felkészülve a háromgyermekes apa szerepére, Marie pedig - George Sand véleménye szerint - valamiféle alantas kötelességnek tartotta az anyaságot. Végül Liszt anyja vette magához a gyerekeket, majd idővel a szülők is csatlakoztak hozzájuk. Sajnos a felnőttkort csak Cosima élte meg, aki Richard Wagner felesége lett. Marie és Liszt kapcsolata az 1830-as végére elhidegült, majd 1844-ben hivatalosan is szakítottak. Marie-t minden bizonnyal fárasztotta Liszt nyughatatlansága, szívesen megállapodott volna, a férfi viszont unni kezdte egykori szerelmét. Ezekben az években Liszt több afférba is bonyolódott, egyebek mellett egy Lola Montez nevű drezdai táncosnővel, sőt majdnem meg is házasodott, hiszen feleségül kérte Valentine Cessiat-t, a lány azonban nemet mondott.

Újabb vadházasság

Az újabb nagy szerelemre - és az ezzel szinte menetrendszerűen együtt járó botrányra - azonban három évet várni kellett. Szinte meg sem lepődünk, hogy ismét egy férjezett, arisztokrata hölgy dobogtatta meg Liszt szívét, és a viszonyból ismét vadházasság lett. A lengyel származású Karolina dúsgazdag családból származott, majd férjhez ment egy német herceghez, Nicolas zu Sayn-Wittgensteinhez. Egy közös lányuk született, ám időközben annyira megromlott a kapcsolatuk, hogy külön költöztek. Liszt udvariassági látogatást tett a hercegnénél, ám a délies szépségű, rendkívül művelt asszony teljesen levette a lábáról. A vonzalom kölcsönös lehetett, ugyanis Karolina meghívta vidéki birtokára, ahol Liszt két hétig vendégeskedett. Itt melegedhettek össze, hiszen Liszt a távozása után lángoló szerelmes levelekkel árasztotta el a hercegnőt. Úgy tűnik, Lisztnél ekkor érkezett el a megállapodás ideje, amire Marie még annak idején hiába várt. Nagyon fárasztotta az állandó utazgatás, és szerette volna minden idejét a zeneszerzésnek szentelni, ezért amikor udvari karmesteri állást ajánlottak neki Weimarban, azonnal elfogadta. Hamarosan utána utazott Karolina is. Ekkor még adtak a látszatra, ugyanis Liszt szállodában lakott, a hercegnő pedig egy hatalmas kúriát bérelt. Egyre több időt töltöttek együtt, és végül úgy döntöttek, nem titkolóznak többé, és összeköltöztek. Sajátos mozaikcsaládot alkottak, ugyanis velük élt Karolina lánya, Marie, illetve Liszt lánya, Cosima is. A vadházasság persze újabb felzúdulást keltett, ám nyíltan senki nem merte kifogásolni, hiszen Karolina dúsgazdag arisztokrata volt, Liszt nagyra becsült zeneszerző és zongoraművész, ráadásul mindketten a weimari herceg párfogása alatt álltak. Hallgatólagosan tehát elfogadták a különös kapcsolatot, ám a hátuk mögött gyakran összesúgtak.

Közös otthonukban élénk társadalmi életet éltek, gyakran rendeztek vendégséget, ahol a kor legkiválóbb művészei fordultak meg, sőt az sem volt ritka, hogy hosszabb-rövidebb ideig náluk laktak. Marie-val kapcsolatban valószínűleg soha nem merült fel a házasság gondolata, viszonyuk lázadás volt és a szabadságuk kifejezése, Karolinával azonban inkább a kényszer szülte a vadházasságot. Liszt örömmel feleségül vette volna a szerelmét, ugyanis őt érezte igazi társának, ám többszöri próbálkozás után sem sikerült felbontani az asszony házasságát. 1861-ben aztán úgy tűnt, hogy siker koronázza fáradozásukat, és a pápa hajlandó felbontani a házasságot. Mindketten Rómába utaztak, és már ki is tűzték az esküvő időpontját október 22-ére, Liszt ötvenedik születésnapjára. Az utolsó pillanatban azonban az egyházfő visszakozott, így szertefoszlottak az álmaik. Mindkettőjük számára akkora csalódást jelentett az újabb elutasítás, hogy feladták, és úgy döntöttek, nincs közös jövőjük, jobb lesz külön folytatni. Hogy milyen nagy törés volt ez számukra, jól szemlélteti, hogy Sayn-Wittgenstein 1864-es halála után sem változtattak az elhatározásukon. Soha többet nem találkoztak személyesen, de életük végéig barátok maradtak és leveleztek.