6 viselkedésminta, ami azonnal elárulja rólad, hogy agresszív szülők mellett nőttél fel

A gyakori kiabálás, a fenyegető légkör és az agresszív szülői viselkedés nem feltétlenül múlik el nyomtalanul azzal, hogy valaki felnő. A gyerekek ugyanis megtanulnak alkalmazkodni a környezetükhöz: figyelik a felnőttek hangulatát, igyekeznek elkerülni a konfliktusokat, és olyan védekezési módokat, viselkedésmintákat alakítanak ki, amelyek később a kapcsolataikban is megjelenhetnek. 

Felnőttkori viselkedésminták, amelyek a gyerekkori sérülésekből erednek

Ha a szüleid sokat kiabáltak, veszekedtek veled, a testvéreiddel vagy egymással, akkor olyan szokásokat vehettél fel gyerekkorodban, amelyek felnőttként is veled maradnak, sőt, akkor lesznek igazán a mindennapjaid részei. 

1. Folyamatosan figyelik mások hangulatát, nehogy baj legyen

Vannak, akik egy beszélgetés során szinte észrevétlenül is folyamatosan figyelik a másik arcát, hangszínét és reakcióit. Vajon megsértődött? Rosszat mondtak? Mindjárt kitör a vita? Az ilyen fokozott éberség hátterében korábbi, megterhelő élmények is állhatnak.

Ha egy gyereknek kiszámíthatatlan szülői hangulatokhoz kellett alkalmazkodnia, könnyen megtanulhatta, hogy a legkisebb jelből is következtetnie kell a közelgő konfliktusra. Felnőttként ezért akkor is veszélyt érzékelhet, amikor valójában nincs oka aggodalomra. Egy szokatlanul csendes partner vagy egy kissé komolyabb arckifejezés is elindíthatja benne a találgatást.

2. Inkább távol tartják magukat másoktól

A bizalom és a közelség kialakulásához biztonságérzetre van szükség. Ha azonban valaki gyerekként azt tapasztalta, hogy az otthonában a szeretet és a düh kiszámíthatatlanul váltakozik, felnőttként nehezebben engedhet közel magához másokat.

Az elszigetelődés ilyenkor egyfajta védekezés lehet. Aki nem alakít ki szoros kapcsolatokat, annak kisebb esélye van arra, hogy újra átélje a korábbi fájdalmakat. Csakhogy ami egykor segített túlélni a nehéz helyzeteket, később magányossá is teheti az embert.

3. A nézeteltéréseket is fenyegetésként élik meg

Egy egészséges kapcsolatban természetes, hogy a felek nem értenek mindenben egyet. Aki azonban olyan családban nőtt fel, ahol egy apró vita is kiabálásba vagy veszekedésbe torkollhatott, egészen másként élheti meg a konfliktusokat.

Előfordulhat, hogy azonnal védekezni kezd, támadásnak veszi a másik véleményét, vagy inkább mindenben enged, csak ne legyen veszekedés. Mások teljesen elzárkóznak: megszakítják a beszélgetést, elhallgatnak, és kivonulnak a helyzetből. A cél mindegyik esetben ugyanaz lehet: elkerülni azt a feszültséget, amelyet gyerekként már túl sokszor átéltek.

4. Nehezen bíznak meg másokban

Ha a szülő egyik pillanatban még kedves, a következőben pedig már dühösen kiabál, a gyerek számára nehézzé válhat a szeretet és a biztonság összekapcsolása. Felnőttként ezért akkor is kételkedhet mások őszinteségében, ha a környezete valójában megbízható és szeretetteljes.

Az is előfordulhat, hogy olyan párkapcsolatokat választ, amelyekben ismerős számára a feszültség és az érzelmi kiszámíthatatlanság. Nem azért, mert erre vágyik, hanem mert a korábban megszokott dinamika kevésbé idegen számára. Mások inkább teljesen elkerülik az elköteleződést, mert félnek attól, hogy egy kapcsolatban ismét kiszolgáltatottá válnak.

5. Folyton megkérdőjelezik önmagukat

A rendszeres megszégyenítés, kritizálás és hibáztatás idővel a gyerek önmagáról alkotott képét is befolyásolhatja. Ha valaki azt hallotta, hogy semmit sem csinál jól, vagy minden problémáért őt tették felelőssé, felnőttként is nehezen hiheti el, hogy értékes és szerethető.

Ez megjelenhet a döntések halogatásában, a túlzott megfelelési vágyban vagy abban, hogy az illető állandóan mások megerősítését keresi. Még akkor is kételkedhet magában, ha egyébként jól teljesít, és a környezete elégedett vele.

6. Ők maguk is indulatosan reagálnak

Talán ez a legnehezebben felismerhető viselkedésminta: azok, akik gyerekként sok kiabálást és agressziót tapasztaltak, időnként maguk is ugyanazokat a reakciókat vihetik tovább. A gyerekek ugyanis nemcsak azt tanulják meg a szüleiktől, hogyan kell viselkedniük, hanem azt is, miként kezeljék a feszültséget és a haragot.

Felnőttként így előfordulhat, hogy valaki egy kisebb kellemetlenségre is kiabálással reagál, vagy sokáig elfojtja a dühét, majd egyszerre tör ki belőle. Mások éppen ellenkezőleg: annyira félnek a konfliktusoktól, hogy szinte soha nem merik kifejezni a haragjukat.

Fontos azonban, hogy ezek a minták nem jelentenek megváltoztathatatlan sorsot. A gyerekkori tapasztalatok hatással lehetnek a későbbi viselkedésre, de felnőttként is lehetőség van új reakciókat és egészségesebb kapcsolati szokásokat kialakítani. A felismerés pedig már önmagában is fontos első lépés lehet.

Olvass tovább!