Két kiváló hegymászónktól búcsúzhatunk

Kunos Gábor, a Komarnicki Gyula Természetjáró és Hegymászó Sportegyesület elnöke, a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség szakreferense és a Magyar Természetjárók Szövetségének hegymászó és magashegyi szakbizottságának vezetője mesélt a hegymászás nehézségeiről és a Zsoltékat fogadó körülményekről.

Nem számíthattak arra, hogy ilyen hosszú mászás lesz

Egy csúcs támadásánál az extrém helyzetekre is felkészülnek a hegymászók, de mint látható, így is érhetik őket kellemetlen meglepetések: "Mentálisan lehet és fel is kell készülni, tehát tisztában kell vele lenni, milyen probléma adódhat, s azt azonnal meg kell tudni oldani. Nyilván megnézték korábbi expedíciók képanyagát, felvették a kapcsolatot olyan mászókkal, akik korábban jártak azon a csúcson. Amire Zsolték nem számíthattak, az az, hogy ez ilyen hosszú mászás lesz. Valami gondjuk mindenképpen támadhatott, mert nem értek fel abba a magasságba, ahonnan a többiek a csúcsot támadták, kénytelenek voltak megállni 250 méter szintkülönbséggel alattuk. Annak ellenére, hogy ez nem ötperces, hanem öt-hat órás séta, utolérték a társaságot, de valószínűleg ekkor a visszafordulókkal találkoztak már. Zsolték úgy döntöttek, hogy továbbmennek, bevállalták a nehézségeket, annak ellenére, hogy tudták, a csúcsrégióban nem lesznek rögzített fix kötelek."

Rossz döntést hoztak - Nem kellett volna továbbindulniuk

A nem mindennapi megterhelésre a kiváló fizikai állapotban lévő hegymászók előre felkészülnek, akklimatizálódnak, de hogy ez milyen mértékben sikerül, egyéni adottságoktól függ: "Akármilyen jó hegymászó valaki, a magassághoz szoktatnia kell a szervezetét, egyre magasabbra megy, ott éjszakázik, visszavonul pihenni, utána megpróbál magasabbra menni, és így tovább. Vannak szubjektív tényezői is annak, ki hogy bírja, az oxigénfelvevő képessége mindenkinek más. A vér ilyenkor besűrűsödik a vörösvértestek elszaporodása miatt, így a létfontosságú szervekhez nem, vagy csak nehezen jut elég oxigén. A kihűlés és a kimerülés együttesen fenyegeti a hegymászókat. Azt gondolom, hogy tudni kell visszafordulni, azt mondani, hogy most állj, és ne tovább. Ugyanakkor a helyes döntés meghozatalában hátráltatja a mászókat a fáradtság, hiszen kimerülve nem tudnak megfelelően gondolkodni. Zsolték meghozták azt a rossz döntést, hogy továbbindultak."

Zsoltéknál nincsen túléléshez szükséges felszerelés

Mivel minden lépés megterhelést jelent, a csúcstámadók nemigen visznek magukkal nehéz sátrakat és más, a túléléshez szükséges felszerelést. "A csúcstámadásra senki nem visz magával sátrat, felveszi a legmelegebb ruháját, bakancsát, s ami hálózsákja van, azt otthagyja a csúcstámadó táborban a sátorban. Útközben van nála egy palack, olvaszt magának havat, de csupán könnyű hátizsák van náluk, amiben a palackon és néhány energiaszeleten kívül szinte semmi nincs, még a kamerát, amit visznek, azt is grammra megválasztják, hiszen abban a magasságban már a láb felemelése is óriási energiákat emészt fel, nemhogy a nehéz felszerelés cipelése. Természetesen ha nem csúcstámadásról van szó, akkor a mászók visznek magukkal egy könnyű sátrat vagy ponyvát, mely arra elég, hogy a szél ellen védelmet nyújtson. Baj esetén viszont nagyon kevés eszközük van a túlélésre, ha kimerültek, nem jutnak vízhez, nem tud működni a szervezetük, kiszáradnak."

A második éjszaka a halálzónában végzetes lehet

Éjszakák a halálzónában: Zsolték abban a régióban voltak, ahol huzamosabb ideig való tartózkodásra a szervezet egyszerűen nem alkalmas: "Szerintem Kiss Péter kicsúszhatott a lejtőn, ezért nem az útban van, hanem ott, amerre a gravitáció vitte. Hogy Zsolttal mi történhetett, nem tudom, azt tudom, hogy panaszkodott lefele jövet, azt mondta, nem tud menni - valószínűleg fagyási sérüléseket is szenvedhetett. A statisztikák azt mutatják, hogy egy éjszaka 8000 méter felett, szabad ég alatt elég komoly probléma, aminek túlélése a hegymászók tűrőképességétől függ, de egy második már végzetes is lehet. A szervezet lemerül, hideg van, ha nem mozog, akkor kihűl, ha meg mozog, akkor valamelyest halad - ez történt az első este -, de akkor elfárad a mászó. Ez az utolsó időszak mindent kivett belőlük, amit csak el lehet képzelni.

Ilyen magasra a mentőhelikopter sem ér fel

Mivel a serpák sem találták őket, vagy följebb vannak, vagy nem az útban. A hivatalos álláspont ilyenkor az, hogy a hegymászók eltűntek, s olyan magasságban vannak, ahová a mentőhelikopter sem ér fel. Mindenki, aki utánuk megy felkutatni őket, az életét kockáztatja, ráadásul jön a monszun, ami mindent befed majd hóval, így nem valószínű, hogy bárki elindulna a keresésükre. A rádiójuk nem válaszol: vagy lemerült, vagy nincs, aki felvegye. A mai napon Zsoltékkal együtt öt ember halt meg."