Pszichiátrián kezelték a NOX egykori táncosát

A siker és a sok fellépés után alkalmi munkákból kellett volna előteremtenie azt az összeget, amelyből korábban éltek, és ez persze nem sikerült. Ez egy idő után Tamás házasságára is kihatott, és rá kellett jönnie, hogy kapcsolatuk, de talán még ő maga sem elég erős ahhoz, hogy ezt a problémát megoldja.

"Nagyon nagy kudarcélmény volt, hogy hirtelen már nem tudtam előteremteni azt, amit korábban, nem tudtam azt nyújtani, amit szerettem volna. Egyre nehezebben éltem meg ezt, belebetegedtem és depressziós lettem. A feleségem ugyan próbált segíteni, de nem tudott, a kapcsolatunk tönkrement, én pedig azt a megoldást választottam, hogy elköltözöm - mesélte a Blikknek Tamás, hogyan sodródott élete nagy válságába. "Nagy magányomban a depresszió ellen szedett gyógyszerekre kezdtem el inni. Minden este az volt a program, hogy iszom, amíg bírok."

"Sosem voltam másnapos, mindig aznapos voltam. Ez eltompított annyira, hogy ne gondoljak arra, mit veszítettem el. Anyagilag, fizikailag, lelkileg és emberileg is a padlóra kerültem. Csak azt tartott akkor életben, hogy néha bevillant a lányaim képe" - mesélte megtörten a táncos, aki látható most is árnyéka egykori önmagának. Tavaly ősszel lépett, amikor a felesége tanácsára és segítségével végre úgy döntött: megpróbál talpra állni.

"Vera hazaköltöztetett, és megtalálta nekem a Merényi kórházat, ahol tavaly egészen novemberig három hónapon át feküdtem. Meg akartam gyógyulni, ezért komolyan vettem az egészet. Még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy egy négy férőhelyes szobában, egy vaságyon, távol mindenkitől, bezárva kellett eltöltenem a három hónapot. Napközben csoportterápiára jártam, és próbáltam újra összerakni az életem" - mondta a NOX egykori tagja, aki büszkén meséli, hogy amióta kijött, nem szedi a gyógyszert, és egy korty alkoholt sem ivott. Kapcsolatát a feleségével, Verával azonban már nem tudta megmenteni.

"Másfél hónapja véglegesen elköltöztem, beadtuk a válókeresetet is. Talán szeptemberben ki is mondják a válást. De természetesen a három lányom számára azóta is ott vagyok, most is én megyek értük a bölcsibe és az oviba. Ha ők nem lennének, nem is tudom, mi lett volna velem."