Hol vannak a hercegek, akik szeretni tanítottak?

Hófehérke

Csipkerózsika

Aranyhaj és a nagy gubanc

Hamupipőke

Aladdin

Jégvarázs

férfi és női szerepek

Walt Disney

Hamedl Andrea

2014.01.29.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Aki az első osztályos unokahúgával karácsony tájékán megnézni kényszerült a Jégvarázs című mesét, igencsak rácsodálkozhatott a Disney legújabb produkciójára. Felnőtt fejjel ugyanis a legfontosabb kérdés az volt, mégis hová tűntek gyermekkorunk fehérlovas hercegei. És hogy mit kell mondani a hétévesnek, amikor megkérdezi, hogy "de hát mi lett a herceggel".

A magam részéről a '90-es éveket töltöttem aktív mesenézéssel. Sorban álltak a polcon a VHS kazik, Hófehérke, Hamupipőke, Csipkerózsika sorrendben. A gyűjtemény idővel aztán kiegészült A Szépség és a szörnyeteggel, az Aladdinnal, Az Oroszlánkirállyal és a Pocahontassal, de tulajdonképpen a három hercegnőklasszikus alapozta meg, mit is kell gondolnom a férfi- és nőszerepekről, a szerelemről és a hercegekről.

Jöjj és keress, és szívből szeress...

Mivel a vasárnap délutáni Disney-adások kevésnek bizonyultak, újra- és újranéztem ezeket a klasszikusokat. A legfontosabb, ami akkor belém ivódott, hogy egyetlen herceg van, de az legalább tuti eljön értem. A hercegem a fehér lovon. A férfi, aki a mese végén megmenti az életem a fulladásos haláltól, vagy éppen az örök álomtól, és ellovagol velem a naplementébe. A Szépség és a szörnyeteg mindezeken felül azért is érintett meg, mert világossá tette számomra, hogy a nem annyira szép hercegekbe is bele lehet szeretni. Sőt!

Jó, nem egy szőke herceg, mégis szép a lelke...

Az Aladdinnal még tovább jutottam. Jázmin hercegnő kálváriája arra is ráébresztett, hogy a tökéletes férfinak még csak hercegnek sem kell lennie a maximális boldogsághoz. Akkor ez is földöntúli boldogsággal töltött el.

Légvárként omlik szét a büszkeség...

2011-ben aztán megnéztem az Aranyhaj és a nagy gubanc című alkotást. Itt éreztem először, hogy Eugén megkérdőjelezi önnön "hercegségét" és a megmentői szerepét. Kezdetben ugyanis nemhogy segíteni nem akar a lánynak, de kifogásokat keres a közös utazás ellen, és le akarja rázni őt. A boldog vég aztán nehezen ugyan, de eljő, így az ember lánya végső soron elégedetten lépdel ki a moziból. Leszámítva persze, hogy a 2010-es mese legvégén már a hercegnő menti meg szerelmét, és nem fordítva. Akkor ezen gyorsan átlendültem, mert még nem sejtettem, hogy ennél sokkal nagyobb a baj.

A 2013-as Jégvarázs ugyanis már nyomokban sem tartalmazott olyan hercegkaraktert, mint aki gyermekkoromban megtanított szeretni. A hétéves unokahúgomnak már egy kamugép lovaggal és egy magabizonytalan hegyi emberrel kellett beérnie, ráadásul a befejezés is igencsak távol állt a számomra megszokottól. Azon, hogy a hercegnő kilépett a kastélyból és négy perccel később szerelmes, tízzel később pedig menyasszony lett, meg sem lepődött a drága gyermek. Amikor azonban Anna hercegnő Kristoffot, a jegesfiút választotta szerelméül, megkérdezte; "de hát mi lett a herceggel?".

Erre persze nem tudtam mit mondani. Túlságosan sokkolt, hogy a boldog befejezést végül nem is a férfiszereplő hozta el, hanem a testvérpár oldotta meg a drámát egymás között. Kristoff pedig még csak oda sem ért a csattanóra. Ilyet korábban még nem láttam mesében, így éppolyan értetlenül ültem a stáblistát bámulva, mint kis partnerem. Az első gondolatom az volt, hogy ez a történet akkor valójában már nem is a gyerekeknek szól. Így vélekedik erről Balla Zsolt is, a Disney korábbi munkatársa:

"A klasszikus Disney-filmek tényleg a gyerekeknek szóltak, a mostaniaknak azonban már több olyan jelentésrétege van, amelyek közül a felnőtteknek szóló legalább annyira fontos, mint a gyerekeknek szóló. Ez egy egyszerű üzleti meggondolás, hiszen úgyis a felnőttek viszik el a gyerekeket moziba, szóval ha ők is élvezik, akkor sokkal többen fognak beülni a filmre"

"Rengeteg olyan poén van, legfőképpen a Pixar filmekben, amin csak a felnőttek nevetnek. Szóval ez a mély jelentésréteg, amit te belelátsz a filmbe, nem a gyerekeknek szól, de semmiképpen sem azoknak a gyerekeknek, akik még a klasszikus hercegnő-herceg sztoriban hisznek"

A valóságot ábrázolják...

"Véleményem szerint a Disney-rajzfilmek ugyanazokat az üzeneteket fogalmazzák meg, amiket több mint 80 évvel ezelőtt, de korszerűen. Sok váddal lehet illetni ezeket a meséket, például hogy sziruposak, idealizáltak, giccsesek, bugyuták és didaktikusak, de az biztos, hogy mindig fontos emberi érzéseket, érzelmeket és gondolatokat fogalmaznak meg. Karakterábrázolásaikból, amelyek jó részében 'elállatosítanak' minket, egyikünk sem hiányzik.

Így azt gondolom, tetszik, vagy sem, azt a férfiképet mutatják, ami lehet spontán, 'ránk erőltetett', vagy a nők által elvárt, de a valóságot ábrázolják."

"A 3-6 évesek még fel se fogják, hogy milyen karaktereket látnak, és hogyan kéne viselkedniük ahhoz képest, ahogy valójában viselkednek."

"A gyermek annyit ért, fog fel egy filmből, amennyi az aktuális érettségi szintjének megfelelően megérinti. Ezért nagy felelősség a szülőknek, hogy mit nézhet, láthat a gyermekük, mert ha túl sok olyan momentum, jelenet, párbeszéd van benne, ami nem neki szól, az megzavarhatja, bánthatja, felzaklathatja. Nem is beszélve arról, hogy ezek miatt a zavaró tényezők miatt azt sem kaphatja meg, amit el- és befogadni képes lenne."

Vagyis akkor mit tehetünk?

"Hogy jó-e mindez egy kislánynak manapság? Nem tudom. De ha a valóságra akarjuk felkészíteni őt, akkor elkerülhetetlen. A lényeg azonban az, hogy a szülőknek a kötelező együtt mozizás után az a házi feladat, hogy saját értékrendjüket, ízlésüket, érzéseiket és gondolataikat osszák meg gyermekeikkel hazafelé menet" - tanácsolja Majsai.