Elevenen eltemetve – a kényszeres gyűjtögetés okai

A kényszeres gyűjtögetők számára viszont ez a természetes, és éppen ezért olyan nehéz a gyógykezelés elkezdése, mert nem látják be, hogy betegek.

Korlátok rongyokból
A betegség felismerése eleinte egyébként is nehéz, hiszen hol van a határ a jóleső birtoklás, a „nehezen válok meg” érzése és a halmozás között? Sokszor észrevétlenül csap át a tárgyak gyűjtögetése szenvedélybe. A környezet pedig sokszor tehetetlen, mert a beteg minden jó szándékú figyelmeztetést zokon vesz, a segítségnyújtás lehetőségét pedig beavatkozásként értékeli és minden erejével hárítja. A tárgyak és a felhalmozás miatt kialakuló megdöbbentő körülmények miatt saját magát rekeszti ki a közösségből. Nem hív, nem fogad vendégeket, mert nem akarja, hogy mások észleljék a viszonyait. Később ő maga sem megy sehová, mert a betegség egyéb leépülésekkel is jár. Ahogy a lakás "szűkül", éppúgy "szűkül" a beteg személyisége is. Zárkózottá válik, a külvilággal szemben ellenségessé és gyanakvóvá. Külseje pedig elhanyagolttá: tisztálkodási lehetőségei korlátozódnak (nem fér hozzá a saját fürdőszobájához), higiéniai szokásai pedig a megváltozott körülményekhez igazodnak. Szükségleteit a kertben vagy a lakás egy pontján végzi el, nem fürdik, nem vált ruhát, nem mos és nem takarít. Rémálommá válik az otthona, amely sokszor végzetesen fertőzővé és tűzveszélyessé válik.

A magány ellenszere
A betegség hátterében nagyon sokszor valamilyen veszteség áll. Egy szeretett személy halála, amely nyomán a gyászmunka elhúzódik vagy megreked. A beteg nem tud túllépni a veszteségen, és nem tud megbirkózni a fájdalommal, a magánnyal, a félelemmel sem. Az állandósuló szorongást ellensúlyozza a halmozással.
Máskor nincs a közelmúltban kézzelfogható oka a kényszeres gyűjtögetésnek, ám ilyenkor is lehet valamilyen régebbi fel nem dolgozott sérelem, törés. Gyermekkori bántalmazás, a szülők elvesztése, hospitalizációs problémák, esetleg válás, tartós munkanélküliség. Ám az is előfordulhat, hogy a gyűjtögetés kényszere egyéb pszichiátriai megbetegedés mellé társul.
A gyógykezelésben nagy segítség lehet a pontos ok felderítése, a sérelmek elengedése, az életben, a környezetben és a szociális környezetben más kapaszkodók megkeresése. A beteggel szembeni ellenséges fellépés, az elutasítás és a megítélés semmilyen módon nem szolgálja a gyógyulást.

Túl nagy a kockázat?
David Tolin kutatásvezető, a Hartfordi Institute of Living szorongásos zavarokkal foglalkozó központjának igazgatója szerint azonban egészen más oka is lehet a kóros gyűjtögetésnek, a tárgyak felhalmozásának.
Funkcionális mágneses rezonanciás vizsgálatokból kiderült, hogy a kóros gyűjtögetők agyának bizonyos területein eltérő, abnormális az aktivitás mértéke, amikor kényszerhelyzetbe kerülnek, és arról kellene dönteniük, hogy kidobjanak vagy megtartsanak valamit. A fokozott mértékű agyi aktivitás azokon a területeken jelentkezett, amelyek a kockázatértékelésben és az érzelmi lehetőségek kiválasztásában vesznek részt. Vagyis a kórós gyűjtögetés a döntéshozatali folyamat zavara lehet. E szerint akármilyen megdöbbentő is, az otthonaikban hulladékot feltornyozó, a „hulladék alatt élő” emberek valójában csak attól félnek (de attól betegesen), hogy rossz döntést hoznak, amikor kidobnak valamit. Agyuk túl nagy kockázatként értékeli a tárgy „elvesztésének” lehetőségét.

A beteges gyűjtögetőkről a Lifenetwork műsorában láthatsz izgalmas összeállítást 2014 április 2.án.