Ami a szakáll mögött van: Conchita Wurst valódi arca

Conchita Wurst nem transzszexuális, nincsenek nemi identitászavarai. Ő maga is többször nyilatkozott róla, hogy ő mint transzvesztita előadóművész nevezett a versenyre. Ahhoz, hogy megértsük, miért olyan fontos ez a kérdés, elsősorban tisztáznunk kell a témáról kialakult általános fogalomzavarokat. A transzszexualizmus olyan betegség, amely esetén a beteg született, biológiai nemével ellentétes neműnek érzi magát. Ma jelenleg egyetlen gyógymódját ismerjük, ez pedig a testi nemi jellegek megváltoztatása hormonális, majd műtéti úton. Ezzel szemben a transzvesztitizmusnak távolról sincs köze a betegségekhez, ez a fogalom pusztán egy viselkedésformára utal: nevezetesen arra, hogy az illető az ellenkező nem ruháit viseli.

A szexuális orientáció egyik fogalom esetében sem lényegi kérdés: a transzszexuális személy saját nemi identitásával kapcsolatban érez zavart, nem pedig azzal, hogy ő maga milyen nemű emberhez vonzódik. Transzvesztiták esetében még kevésbé fontos kérdés, hogy kihez vonzódnak, mert itt a hangsúly a viselkedésformán van. A transzvesztiták általában bárkihez hasonló módon élik a hétköznapjaikat, és alkalmanként (esténként vagy akár csak félévente) magukra öltik az ellenkező nem ruhadarabjait.

Conchita Wurst sem nem beteg, sem nem küzd a másság elfogadásáért. Ő egy jól felépített karakter, egy előadóművész, aki történetesen transzvesztita. Nem érzi magát ellentétes neműnek, nem küzd nap mint nap azzal a tudattal, hogy rossz testbe született, és nem szenvedi el azokat a hosszú éveket, amelyeket bármelyik transzszexuális ember. Ami miatt fontos ez a téma az az, hogy mind a transzszexuálisak, mind a transzvesztiták erősen elhatárolódnak attól, hogy bárki is keverje ezt a két fogalmat. Az általános kép sajnos mégis az, hogy az emberek meggondolatlanul dobálóznak ezekkel a szavakkal mit sem sejtve eközben arról, hogy a transzszexuálisak esetében szó sincs devianciáról vagy elmebetegségről: ők egy olyan veleszületett betegségnek cipelik a terhét éveken keresztül, amiért még meg is bélyegzik őket. Öt perc erejéig próbáljuk meg félretenni az előítéleteinket, és gondoljunk bele abba, hogy milyen érzés lenne számunkra, ha azért ítélkeznének felettünk, mert például látáskárosultan születtünk.

Conchita Wurst tehát nem csinált viccet egy létező szexuális zavarból, pusztán mint transzvesztita előadóművész, színpadra lépett és elénekelt egy dalt. Az, hogy mindezt szakállal tette, valóban egy provokatív gesztus volt. Ha különbséget tudnánk tenni az ő előadása és egy szexuális zavar súlyos betegsége között, akkor performanszát nem értékelnénk másként, mint egy sikeres reklámfogás.

Amíg véleményvezér hírességek is rosszul használják ezeket a fogalmakat nyilvánosan, addig ennek a kérdésnek a társadalmi megítélése nem valószínű, hogy megváltozhat. Nekünk viszont mindig megvan a lehetőségünk megkérdőjelezni az elénk vetett információk hitelességét és megalapozottságát.