Lehet, hogy neked is három apád van? A kimérák köztünk élnek

Amennyiben pontosan szeretnénk megfogni a kiméra biológiai jelentését, akkor a kiméra olyan egyedet jelöl, amelyet két vagy több - az egyedtől eltérő személytől - genetikailag eltérő sejtek alkotnak. Jellemzőjük, hogy a eltérő sejtek megtartják a saját genetikai jellegüket. Az emberi kimérák esetében ez lehet két emberi génállomány egy egyedben (ember-ember kiméra), de létrejöhet emberi-állati génállománnyal rendelkező egyed is.

A testvérem az anyám vagy két apám van?

Bár ritkán fordul elő, azért mégiscsak megtörténik, hogy két (vagy több) ondósejt termékenyít meg egyetlen petesejtet. Ebben az esetben polispermiáról beszélünk. Extrém formája, amikor három ondósejt is célba ér egyetlen petesejtben és helyezi el abban saját génkészletét. Az így létrejött embriók egy anyától, de kettő, vagy extrém esetben három apától származnak. Természetesen a legtöbb kiméra leéli úgy az életét, hogy soha nem derül ki számára ez a biológiai furcsaság, vagy csak akkor, ha valamilyen egészségügyi beavatkozás miatt végeznek rajta vizsgálatokat.

1953-ben egy brit nő esete kapott nagy nyilvánosságot. A hölgy véradónak jelentkezett, és a vércsoport beazonosítása miatt rutinvizsgálatra küldték a vérét. Megdöbbenéssel észlelték a laborban, hogy vérének egyes részei a nullás, míg a többi az A-s vércsoportba tartozik. Az akkori magyarázat szerint a nő magzati korban az ikertestvérétől szerezhette be az eltérő genommal rendelkeő vérsejteket, amelyek aztán beépültek a szervezetébe. A magyarázat valószínűleg fedte is a valóságot, hiszen hasonló furcsaságra később is felfigyelt az egészségügy.

Ugyancsak egy régi ikerterhesség miatt jöttek zavarba egy másik esetnél, ahol egy nőnek, Lydia Fairchildnek állami segély igénylése miatt kellett DNS vizsgálattal bizonyítania, hogy a gyerekek, akik érdekében segélyt igényelt, valóban a saját gyerekei. A mások esetében zökkenőmentesen folyó vizsgálat azonban meglepő eredménnyel zárult. Eszerint Lydia még véletlenül sem lehet a gyermekei édesanyja. A hatóságok eljárást akartak ellene indítani csalás, sőt gyermekrablás miatt. Megkeresték a gyerekek "bejegyzett" édesapját és az "állítólagos" szüléseket levezető orvost is. Az orvos kiállt az édesanya mellett, és kitartott álláspontja mellett is, mely szerint meg tudja állapítani, ha valaki gyermeket szül, és Lydia szülései valóságosak voltak.

Ugyanebben az időben az állam másik felében egy nő hasonló helyzetbe került, annyi különbséggel, hogy míg Lydia három gyermeke közül egyiknek sem lehetett "genetikai" édesanyja, Karen Keegan esetében a legfiatalabb gyermeknél Karen génkészletét kapta a kicsi, míg a két nagyobb gyermek édesanyja "ismeretlen" anyai génkészlettel rendelkezett. Az orvosok Karen esete mentén kezdtek komoly vizsgálatokba és kiderült, a nő a kiméria nevű genetikai kórban szenved, és nagy valószínűséggel ő is, és Lydia szervezete is valóban magzati korban szerezte be az ikertestvéreik génanyagát.

Az azóta eltelt évek alatt is több hasonló esetre bukkantak, sőt kiderült, hogy ez a fajta eltérés meglehetősen gyakori. Akár a már említett módon, akár úgy, hogy két megtermékenyített petesejt még a kezdet kezdetén összeolvad és a megszületett babáról senki sem gyanítja, hogy tulajdonképpen két eltérő génkészletet hordoz.

Más esetben éppen a gyermek az, aki édesanyja szervezetében hagy "genetikai" nyomot, amely aztán a szervezet bármely pontján felbukkanhat. A genetikai kutatók szerint azok a nők, akik voltak már várandósok, nagy valószínűséggel hordozhatnak gyermeküktől származó, eltérő genommal rendelkező sejteket, vagyis biológiai értelemben kimérák lehetnek.

Állati génállomány emberekben?

Még titokzatosabbnak tűnik azonban az emberállat kimérák esete. Valahogy az a gondolat, hogy egy ember állati genomokat hordozzon, a mitológiai szörnyek képét idézi fel. Pedig régóta "járkálnak köztünk" ember-állat kimérák is. A szervátültetésen átesett emberek egy része is kimérának tekinthető, hiszen idegen génállományú anyag található a szervezetükben. A leggyakoribb ember-állat kimérák közé pedig azok az emberek tartoznak, akiknek szívébe sertésszívbillentyűt ültettek. Az egészségügyi kutatások azonban az állat-ember kimérák területére is kitérnek, vagyis olyan kutatások folynak, ahol emberi génanyagot ültetnek be állatokba, így olyan jellegű tudományos tapasztalatokra is szert tehetnek, amelyek más módon nem modellezhetők, vagy etikátlanok lennének.