Éhes a babád? - Lehet, hogy csecsemőkori gyomorkimenet-szűkülete van

Az ijesztő tünetek ellenére sem gondol a szülő a legrosszabbra. Az első gondolat nyilván valamilyen fertőzés, ételintolerancia vagy hogy a táplálék minősége nem megfelelő a baba számára. Az, hogy esetleg egy súlyos és akár életveszélyes elváltozás lehet a valódi ok, a gyakorlott szülők számára sem evidencia.
A csecsemőkori gyomorkimenet-szűkület (pylorus stenosis) azok közé a betegségek közé tartozik, melyek oka ismeretlen, leginkább genetikai jellemzők állhatnak a háttérben. A betegség azonban nagyon súlyos állapotot eredményez, amelyet csak műtéti úton lehet korrigálni.

Mit jelent pontosan a betegség?

A kórkép a 3-5 hetes csecsemők körét érinti elsősorban és a betegség jellemzője, hogy a gyomorkimenet ürítését szabályozó izomzat elszorítja a gyomorból a patkóbélbe átvezető rövid szakaszt, a Pylorus-csatornát.

Ezekre a tünetekre figyelhetsz fel:

- a baba az étkezést követően körülbelül fél órán belül sugárban visszahányja az ételt
- a kicsi örökké éhes, ezért nyugtalanul, vigasztalhatatlanul sír
- a baba hasa evés után furcsán – és jól láthatóan - hullámszerűen mozog
- „elapadnak” a könnyei – a baba kiszárad, ez a vizeletén is megfigyelhető
- súlyos székrekedés figyelhető meg
- a baba ijesztő gyorsasággal veszít a súlyából

Kockázati tényező lehet, ha a baba kisfiú, a fiúbabák körében ugyanis nagyobb gyakorisággal fordul elő az elváltozás, mint lányoknál.További kockázatot jelent, ha a baba elsőszülött, ha volt már ilyen jellegű baj a családban, valamint, ha a baba születése első pár napjában antibiotikumot kapott.
A diagnózis felállítása után, a baba vízháztartásának rendezését követően műtétre van szükség.

Bernadett kisfiánál, Zsombornál is azonnali beavatkozásra volt szükség ahhoz, hogy megmentsék a csodaszép kisfiú életét.

A Jön a baba Hadas Krisztával sorozat blogján ismerhetitek meg a család történetét:

„Zsombor háromhetes volt csupán, amikor észrevettük, hogy valami nem stimmel vele. Éppen elég izgalmat élt át eddig is a családunk, hiszen Zsombi születése előtt rövid idővel volt a 'veseriadó'. Új vesét kapott a párom, így ő 'frissen transzplantált' betegként követte nyomon a szülést, majd állt mellettem végig a további kálvária alatt.
A szülés után két hétig úgy tűnt, hogy végre nyugalom költözik az életünkbe. Zsombi gyönyörűen gyarapodott, hízott rendesen. Csenge imádta az öccsét, a párom pedig gyógyulgatott az életmentő műtét után. A harmadik hét elején azonban teljesen váratlanul Zsombor a tápszert sugárban visszahányta, majd ezt követően egyre gyakrabban hányta vissza a táplálékot. Emiatt még azon a héten szerdán az ügyeleten kötöttünk ki. A próbaetetés után azonban – éppen akkor, mikor máskor - benn maradt a tápszer, ezért hazaengedtek minket. Másnap tápszersűrítőt írt fel az orvos - hátha refluxos a baba. Zsombor azonban akkor már fogyott, dekáról dekára szaladt le a súly róla. Minden próbálkozás hiábavalónak bizonyult: a mi gyönyörű kisbabánk szemlátomást esett össze, száradt ki, még a bordái is beestek. Hét végére már látszott, hogy nagy a baj, akkor döntöttem úgy, hogy nem várok tovább, bevittük a babát a Heim Pál gyerekosztályára, nem akartam több próbálkozást, ki kellett deríteni, hogy mi a baj. Persze akkor már én is egyfolytában sírtam. Iszonyúan aggódtam Zsombiért. Az ultrahangos vizsgálat derítette ki, hogy Zsombit azonnal műteni kell, mert csecsemőkori gyomorkimenet-szűkülete van. Azt azért nehéz elmondani, mit éreztünk a párommal a folyosón, amíg azt vártuk, hogy érjen véget a műtét, és mondják el, hogy minden rendben, a kisfiunk jól van, meggyógyul. Szerencsére a műtét sikerült, Zsombit még másfél napig az intenzíven ápolták, de akkorra már tudtuk, hogy túl van az életveszélyen. Zsombor ma már jól van, gyönyörűen eszik, és épp úgy, ahogy azt kell és természetes: 'hatalmas csomagokat gyárt'.”