Beszélj velem! – Beszélj rólam, mert veled együtt létezem

Az erőfeszítések ellenére azonban még mindig tetten érhető a társadalomban a félelem, az előítélet és az elutasítás is. Éppen ezért nagy az öröm, ha olyan alapítványt mutathatunk be, amely felvállalja a sérült vagy sajátos nevelési igényű gyerekek befogadását, integrációját, gondozását, fejlesztését.

A Beszélj Velem Óvoda és Fejlesztőközpont befogadó intézményként működik. Keretei között tipikus fejlődésű és sérült gyerekek közös oktatása, fejlesztése zajlik. Integrációt valósít meg úgy, hogy közben a szükséges kiscsoportos vagy egyéni fejlesztéseket is elvégzi azoknál a gyerekeknél, akiknek arra szükségük van. Néha egészen enyhe lemaradásban segíti a felzárkózást, például a beszédfejlődés vagy szociális készségek területén, de nagyon sok esetben súlyos rendellenességekkel küzdő gyerekek fejlesztése a feladat. Például autizmus spektrumzavarral vagy Down-szindrómás kicsiknél. Feladataik közé tartozik azonban a tehetséggondozás is, hiszen ez az „eltérés” éppúgy lehet speciális feladat a gyermek életében, mintha lemaradásokat kellene pótolnia.

Életre szóló barátságok ép és sérült gyerekek között – ők így nőnek fel

Az óvoda küldetése a diszkriminációmentes együttélés megvalósítása. Hiszik, hogy előítéletmentes társadalmat úgy lehet építeni, ha már egészen kicsi korban ugyanazon a felületen, tereken, együtt nevelkednek az eltérő képességű gyerekek. Így időben – még az előítéletek kialakulása előtt – megtanulják elfogadni a másságot és képessé válnak rugalmasan alkalmazkodni társaik speciális igényeihez. A Beszélj Velem óvodában nevelkedő gyerekek nem néznek csodabogárként a sérült társakra, tudomásul veszik azok esetleges „furcsaságait”, sőt megláthatják a szépet, a kiválót is azokban a gyerekekben, akiket az utcán látva elkerülnének. Itt, ha ezt a sérült gyermek állapota - az aktuális állapot is fontos szempont - lehetővé teszi, együtt esznek, játszanak, alszanak, és legfeljebb a személyre szabott fejlesztések zajlanak másként. Ünnepeik, kirándulásaik, örömeik azonban közösek. Sérült és tipikus fejlődésű gyerek együtt szüretel, mássza meg a közeli dombokat, együtt zenél, csodálja a karácsony fényeit és épít hóembert. Mindenki annyit és úgy tesz hozzá a közös tevékenységekhez, amennyit és ahogy tud.

Szívmelengető látni az ép gyerekek türelmét, ahogy bevárják, segítik a lassabban haladókat, a „kalandozókat”. És szívmelengető érezni a kölcsönös elfogadást gyerek és gyerek között. Látni a „vegyes” barátságokat, mert születnek azok is, sőt talán életre szóló barátságok születnek itt ép és sérült társak között. Ítélkezés, elutasítás, számonkérés, furcsa, sértő pillantások és kirekesztés helyett.
A rengeteg fejlesztés, a szeretettel teli gondoskodás mellett, amit kapnak a gyerekek, talán ez a legfontosabb értéke az intézménynek: az elfogadás és a felelősséggel teli egymásra figyelés képessége, amelyek egy életre bevésődnek a gyerekek lelkébe.

Ő ide nem való! - a megaláztatásokon túl

Az itt helyet kapó, sajátos nevelési igényű gyerekek jellemzően már túl vannak néhány elutasításon. És ha ők nem is élték még meg kudarcként, ha nem is érett fájdalommá bennük a kirekesztés, a szülők keserves pillanatokon vannak túl. A „Nem”, „A neki itt nincs helye”, „Ő ide nem való”, "Mi ezt nem tudjuk vállalni” kijelentések kegyetlensége ugyanis egy életre szóló sebet üt rajtuk, ha nem számítottak a társadalom éretlenségére. A mindennapokban megtapasztalt megalázó elutasítást nehéz elviselni, még nehezebb türelmesen, szótlanul, visszavágás nélkül kezelni, emelt fejjel továbbsétálni, új utakat, kapukat keresni. És szinte biztos, hogy nincs a lakóhely mellett olyan intézmény, ami nemcsak szemléletében elfogadó, de a fejlesztés szempontjából is ideális a kicsinek. Sokszor órákat kell utazni az egyik, megint egy órát a másik fejlesztésért. Figyelmen kívül hagyva a gyerek bioritmusát, és legyűrni az álmos, nyűgös, éhes gyerek ellenállását az aktuális fejlesztő program során. A Beszélj velem óvoda e szempontból is egyedülálló: nemcsak a falain belül kínál széleskörű fejlesztő programot, de annak logisztikáját is vállalja, hogy a gyerekek a gondozási időn belül, ésszerű módon jussanak el azokra a külső terápiákra (gyógyúszás BHRG, gyógylovaglás) is, amelyek még inkább segítenek legyőzni az akadályokat.

Mentőöv a párkapcsolatoknak

Ez azonban nemcsak a gyerekeknek jó, de jelentős „szabadidőt” ajándékoz a szülőknek is, akik a gyerek születése utáni néhány évben – teljesen természetes módon – kimerültek fizikailag, lelkileg és sokszor szellemileg is. Erről ugyan keveset beszélnek, hiszen nem igazán elfogadott a panasz, tény, hogy a sérült gyereket nevelő, magukra maradt szülők ereje megcsappan, mire megtalálják a megfelelő, befogadó óvodát a gyerek számára. Még kevesebbet beszélnek arról, hogy bár imádják a kicsit, a vele való folytonos, időnként 24 órás foglalkozás nemcsak az erejüket emészti fel, de nagyon sokszor a párkapcsolat is rámegy a „szolgálatra”. Hiába szeretik egymást a szülők, ha sosincs idejük a másikra, ha soha nincs egy kettesben megejtett vacsora, egy spontán mozi, tea a barátokkal. Szociális mozgásterük is beszűkül: a barátságok megmérettetnek a sérült gyerek születése után, és kevesen maradnak a család mellett. Mert olyan kényes a helyzet, esetleg feldúlja a lakást, vagy nem merik ép gyerekeik közelébe engedni „azt a másikat”. Nincs kit vendégül látni, és nincs hova mennie a szülőknek. Ha nincs a közelben megfelelő intézmény, akkor akár tetszik, akár nem a gondolat, arra rámehet - és óriási arányszámban rá is megy - a család egysége.

"Énidő" a gyerek javára

Nem kell hangsúlyozni, mennyire nehéz a gyerekkel maradó szülő további helyzete, a mindennapok keserves küzdelme. A másik szülő meg egy életen át hurcolja magával a bűntudatát és a kudarcot, hogy nem tudta megvédeni, egybetartani a családját.
Pénzben tehát egyszerűen nem mérhető, ha egy befogadó óvoda keretein belül olyan családok kerülnek egymás mellé, ahol azonos gondokkal küzdenek. Ahol szövetségek, barátságok alakulnak ki, ahol kölcsönösségi alapon merik „vállalni”, ha csak néhány órára is a másik terheit, hogy szabadidőt, „énidőt” csenjenek maguknak. Töltekezzenek, újra egymásra találjanak a szülők. A gyerek javára.