Hiába emeled a rezgésszinted, ha rossz helyen vagy – Az önfejlesztés legnagyobb csapdája, amibe mindannyian besétálunk

változás önismeret önfejlesztés csapda Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Life.hu
Vajon tényleg elegendő, ha kitartóan dolgozunk önmagunkon, és a külvilág előbb-utóbb szinkronban követi majd a belső változásunkat? Az önfejlesztés önmagában csodálatos dolog – a spirituális tanok szerint a rezgésszintünk nagy mértékben meghatározza, milyen embereket és élethelyzeteket vonzunk be az életünkbe. Csakhogy van egy apró bökkenő: néha hiába fejlődsz és virágzol belül, ha közben olyan mérgező környezetben próbálsz boldogulni, amelyben soha nem bontakozhat ki a valódi éned.

Az önfejlesztés egyik legnagyobb ígérete, hogy szinte minden élethelyzetünk megoldható tudatossággal, pozitív gondolkodással és kitartással. Lehetséges, hogy néha éppen az jelenti a legnagyobb spirituális fejlődést, ha felismerjük: rossz helyen vagyunk?  

önfejlesztés ígérete grafika
Az önfejlesztés egyik legnagyobb ígérete, hogy szinte minden élethelyzetünk megoldható tudatossággal, pozitív gondolkodással és kitartással. 
Forrás: 123rf

Önfejlesztés és a világunk változása

A metafizika egyik legnépszerűbb alapelve a vonzás törvénye: hasonló a hasonlót vonzza. Ez alapján ha emeljük a rezgésszintünket és tudatosabbá válunk, megtanuljuk szeretni és értékelni önmagunkat, a környezetünk is átalakul. Legalábbis ezt a törvényt így értelmezzük. 

És valóban, amikor elkezdünk komolyabban  foglalkozni önismerettel, már másképpen  reagálunk a helyzetekre, konfliktusokra. Sikerül végre nemet mondanunk, egészséges határokat húznunk, és egyre kevésbé engedjük, hogy mások véleménye határozza meg az értékrendünket. Ezt a belső változást általában a kapcsolataink szintjén is érzékeljük: lesznek, akik lemorzsolódnak, és új ismeretségeink alakulnak.  

De mi az oka annak, ha minden belső munka és jó szándék ellenére újra és újra rideg falakba ütközünk, esetleg ugyanazokat a köröket futjuk?  

A tengeri teknős, ami meg akart tanulni a  szárazföldön futni

Képzelj el egy gyönyörű tengeri teknőst, amely valamilyen különös okból kifolyólag a  szárazföldön köt ki, és ott próbál meg boldogulni. Lélegezni ugyan képes, de nap mint nap irigykedve figyeli a körülötte élő állatokat, amelyek ügyesen futnak, kecsesen ugrándoznak és játszi könnyedséggel veszik az akadályokat.  

Ő viszont hozzájuk képest lassúnak, nehézkesnek és ügyetlennek érzi magát – ezért elhatározza, hogy megváltozik. Kitartóan gyakorol, alkalmazkodik a külső körülményekhez, és minden erejével azon dolgozik, hogy ugyanolyan fürge legyen, mint a többiek. Talán idővel fejlődik is valamennyit. De bármennyit küzd, soha nem lesz belőle gepárd a szárazföldön. Aztán egy napon, amikor már végképp kimerült, és a bizonyítási vágya is  alábbhagyott, visszatér a tengerbe. Hirtelen minden megváltozik és újra a helyére kerül. Saját természete szerint létezve, végre megmutatkozhat a valódi erőssége és szépsége.

 Számos akadály nem azért kerül az utunkba, hogy még keményebbé, még szívósabbá váljunk.
Forrás: 123rf

Az önfejlesztés csapdája: amikor az alkalmazkodást összetévesztjük a fejlődéssel

A kapcsolatainkban és a mindennapi életünkben túl gyakran esünk ugyanebbe a csapdába. Egy olyan párkapcsolatban, ahol folyamatosan bizonyítanunk kell, hogy szerethetőek vagyunk, könnyen elhisszük: biztosan velünk van a baj. „Még nem vagyok elég türelmes, szerethető, még nem vagyok elég fejlett szellemileg, többet kell dolgoznom magamon” – hajtogatjuk gyakran ezeket, túlzott önreflexiót gyakorolva.  

Egy karriercélt nem biztosító, kizsigerelő munkahelyen is hajlamosak lehetünk azt gondolni: ha még többet tanulunk, még egy tanfolyamot elvégzünk, és még keményebben dolgozunk, talán majd végre elismernek és megbecsülnek minket.  

Így aztán megvesszük a huszadik önfejlesztő könyvet, mantrákat ismételgetünk a tükör előtt, és megpróbáljuk még magasabbra préselni a rezgésszintünket. Csakhogy közben megfeledkezünk valami nagyon fontosról: az erőn felüli alkalmazkodás nem egyenlő a fejlődéssel! Néha éppen ez önmagunk elnémításának és feladásának a legkifinomultabb, mégis legveszélyesebb formája.

Minden virág más táptalajon nő a legjobban

A valódi, érett önismeretnek a része a sokszor fájdalmas igazság felismerése: mely kapcsolataink és barátságaink támogatják a ragyogásunkat, és melyek azok a közegek, amelyekben folyamatosan önmagunk ellen kell harcolnunk.  

Egy környezetváltás persze nem old meg mindent egy csapásra. A belső mintáinkat, a sérüléseinket poggyászként visszük magunkkal az új helyekre. De egy szerető, támogató és tiszteletteljes közegben sokkal könnyebben gyógyul a lelkünk, és végre elhihetjük, hogy értékesek vagyunk. Számos akadály nem azért kerül az utunkba, hogy még keményebbé, még szívósabbá váljunk. Van, amelyik egyszerűen csak egy stoptábla: arra figyelmeztet, hogy ideje más irányba indulnunk.  

Hidd el, neked sem szükséges a végtelenségig tovább faragnod magadból ahhoz, hogy végre boldog lehess. Csak a megfelelő talajt kell megtalálnod, ahol a lelkedből virágozhatsz.  

Olvass tovább!

 

 

 

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.