Müller Péter: "Minden kritika: önvallomás, és a saját öntévesztéséről tett beismerés"

Senki sincs abban a helyzetben, hogy ítéletet mondhatna feletted. Figyeld meg a bírálódat: önmaga felett sem tud ítélkezni! Tisztán látni bennünket csakis isteni szemmel lehet, de ezzel senki sem rendelkezik. Minden kritika: önvallomás. A kritikus önarcképe, és a saját öntévesztéséről tett beismerés.

Egy kivétel azonban van. Ha valaki nagyon szeret téged. Ha valaki a szívével lát. Ilyen volt az anyám. Tőle elfogadtam minden bírálatot. Ő volt az egyetlen ember, aki tudta, hogy mire születtem, mire leszek képes, s ehhez képest jó vagy rossz úton járok-e.

Akik rosszat mondanak rólad, azok rossz emberek. De legalább is a szándékaik rosszak. Akkor is, ha ez nem tudatosult bennük s azt hiszik magukról, hogy őszinték. Nem azok! A mások fölött ítélkező ember nem tudja magáról, hogy a saját fölényét akarja érvényre juttatni. Bírál, gúnyol, kiröhög. Vagy egyszerűen csak kritizál, de úgy, hogy ő van felül. Jó a magyar szó: vélemény. Ő úgy véli. De nincs úgy.

Minden nőre rá lehet mondani, hogy csúnya. Minden írói műre, hogy gyenge. És minden emberre, hogy rossz. Te azokra hallgass, akik szebbnek és jobbnak látnak, mert ők fölfelé néznek benned, s ez a szeretet perspektívája.