Müller Péter: "Valami van, de nem az igazi!"

„Valami van – de nem az igazi!”- mondta a nagy bohóc. Sohasem az igazi! Mást akarsz. Többet, jobbat, teljesebbet, szebbet, boldogabbat. Jó, jó, ami van, de nem elég jó! Nem az igazi! Mindig máshol akarunk lenni, mások akarunk lenni, mást szeretünk a másikban, mint, akik. Megérkeznénk, de mennénk, vagy maradnánk még, de nem lehet. Sohasem az igazi. Ilyen vagy te is, én is, ilyenek vagyunk, mind. Valami mindig hiányzik. Néha minden. Néha nagyon sok, néha csak kevés hiányzik ahhoz, hogy boldogok legyünk – de nem vagyunk sohasem teljesen és maradéktalanul boldogok.

Értelek! Csak egy pici só hiányzik a levesből – de nem jó. Azt mondod, majd valahol, valamikor, valahogyan jó lesz – de milyen nagy pillanat, amikor nem elmenni akarsz valahová, hanem hazatérni! Amikor otthon leszel végre a saját lelkedben, és a saját életedben, és elfogadod a sorsunkat. Ilyenkor még egy villamosmegállóban, vagy pályaudvaron is boldog vagy. „Legfeljebb nem jön a villamos. Legfeljebb nem jön a vonat – én jól vagyok. És megköszönöm, hogy vagyok”!