Néha kell, hogy fájjon! Az élet útjelző táblái megmutatják, jó irányba haladunk-e

Véleményem szerint a hibákra, a konfliktusokra, kudarcokra, sőt, bizonyos esetekben még a betegségekre is szükség van – mint egy villogó piros lámpára – ahhoz, hogy figyelmeztessen minket, ha letértünk a helyes útról.

Tudatosan élni, nem azt jelenti, hogy nem hibázunk, hanem azt, hogy ha hibáztunk, akkor észrevesszük a piros lámpa villogását, felismerjük a hibát, ránézünk a maga valójában, és változtatunk azon, ami oda vezetett.

Olvastam olyan esetet, amikor valakinek egy szívroham mentette meg az életét. Ugyanis az illető ezek után ránézett, hogy eddig milyen túlzott terheket aggatott magára, megtanulta a korlátait, és ilyen módon képessé vált megőrizni az egészségét. Megtalálta a korábban elvesztett hitét, és összességében jobb egészségi állapotba került, mint korábban.

Természetes, hogy az ember a jó dolgokat szeretné megélni egyénként és a párkapcsolatában a társával is, a rosszakat pedig olyan messze lökné magától, amilyen messze csak lehet. Néha viszont a rossz elkerülhetetlen és szükséges is ahhoz, hogy megértsünk valamit, és cselekedjünk, mint ahogy a kádból is leengedjük a vizet, amikor kihűlt.

Az életben kellenek az útjelző táblák, melyek megmutatják, hogy a jó irányba haladunk-e. A mondás szerint ugyan az okos ember a másik hibájából tanul, viszont a legnagyobb tapasztaláshoz a saját megélt élményeken keresztül jutunk. Egy szó mint száz, ha a párkapcsolaton belüli konfliktusokat, problémákat úgy fogjuk fel, mint figyelmeztető jelzéseket, hogy ott bizony volt egy jelzőtábla, amit nem vettünk figyelembe, vagy éppen sosem volt ott, és kéne oda tenni egyet, akkor nagy lépést tettünk a tudatosság felé.