Tedd le a karcos szemüveget, és láss végre tisztán!

Az egyik legfontosabb dolog, amiben megállapodunk, hogy kinek mi a dolga, ki mit tesz a családban. Nevezhetjük ezt munkamegosztásnak is. Nos, ezzel kapcsolatban megfigyeltem azt, hogy néhányan hajlamosak arra, hogy eltekintsenek ezektől a megállapodástól, és egyszerűen fogják magukat, és elvégzik mások munkáját. Nézzük, hogyan történik!

Egy családban elég világos munkamegosztás létezik, optimális esetben világosan elkülönülnek a szerepek a családtagok között. Egy apának például az a dolga az, hogy megjavítsa a lámpát, az elromlott kisautót, focizzon a fiával, fára mászni tanítsa a srácokat, tegye helye a WC-tartály fogantyúját, megragassza az eltört vázát, csúzlit faragjon stb.

Ha egy feleség szeretne megszabadulni a férjétől, akkor semmi mást nem kell tennie, mint mindezt szép apránként megcsinálni helyette. Ha látja, hogy a fia focizni szeretne, akkor nem szól a férjének, hanem tornacsukát húz, kimegy az udvarra, és beáll a kapuba védeni. Ha elromlik a kisautó, és a gyerek indul az apjához könnyes szemmel, hogy javítsa meg, akkor az anya ott terem, és kiveszi a kezéből, hogy majd ő megcsinálja. Lehet, hogy nem tudja megjavítani, de titokban elviszi egy műszerészhez, aki gyorsan helyrepofozza. Ha a gyerek riadtan kijön a WC-ből, hogy a víz folyik, és nem áll meg, akkor az anya megnyugtatja, hogy majd ő megoldja, nem kell szólni apunak. Aztán kimegy a fiával a környező erdőbe, és csúzlinak való ágast vágnak, és együtt csúzliznak hátul az udvarban.

Természetes lesz számára, hogy mindennel az anyját keresse. Az apa szép lassan azon kapja magát, hogy szinte nincs is. Mint apa szép lassan megszűnik létezni, hiszen attól volt apa (a gyermek nemzése itt nem számít), hogy csinálta azokat a dolgokat, amiket egy apa csinálni szokott.

Ha állandóan bekötnénk a gyermek cipőjét, és nem törekednénk arra, hogy ő tegye meg, akkor előállítanánk egy olyan felnőttet, aki nem tudja bekötni a cipőjét. Könnyen előállíthatunk egy életképtelen gyereket, ha mindent megoldunk helyette.

Ha a gyerek kap egy fülest az iskolában, akkor menjünk be, és verjük meg azt a gyereket, aki bántotta, de ne tanítsuk meg arra, hogy hogyan kell kezelni emberi konfliktusokat az életben. Ha a gyerek nem tudja megírni a házi feladatát, akkor csináljuk meg helyette, és ne tanítsuk meg rá. Ha a gyerek nem tudja, hogy hol a kakaó, akkor ne mondjuk meg neki, hogy hol találja, hanem vegyük elő mi, és csináljunk neki kakaót. Ha a gyerek összeveszett a testvérével, akkor ne tantísuk meg őket, hogy oldják meg maguk a problémájukat, hanem tegyünk mi igazságot közöttük. Ha a gyerek sírva felhív minket telefonon, hogy a nagymamája azt mondta rá, hogy tohonya, akkor ne tanítsuk meg a gyereket arra, hogy álljon ki a saját igaza mellett, hanem hívjuk a telefonhoz a nagyit, és mondjuk meg neki, hogy ne merje bántani a mi kis ugyi-bugyi gyönyörűségünket. Egyenes út ez ahhoz, hogy előállítsunk egy pipogya, életképtelen mamlasz felnőttet, aki képtelen magát ellátni, és képtelen eligazodni az életben.