Müller Péter: "A félelmedet nem legyőzni kell, hanem megérteni"

Ez egy nagyon igaz, végső tapasztalás. Akkor fedeztem fel, amikor átestem egy halálélményen, és rájöttem, hogy nincs halál. Azért féltem a haláltól, mert nem ismertem még ezt a csodálatos élményt. Fénybe léptem, nem sötétbe – amitől odáig rettegtem.

Attól félünk, amit nem ismerünk igazán. Ha már benne vagy, még ha rossz is, tudod, hogy előbb-utóbb túl leszel rajta, és nem lesz semmi baj. A sötét alagút végén ott a Nap! Világosban nem félünk, csak sötétben. És abban a pillanatban, amikor fénybe érsz, eloszlik a sötétség és a félelem. És marad a fény. És a csoda.

Ilyen értelemben a félelem kitűnő útjelző: a megismerés útját mutatja. Ennek az útnak a végén ott van a valódi boldogság és a valódi szeretet, amit nem lehet elveszíteni, soha. A félelmedet nem legyőzni kell, hanem megérteni. Abban a pillanatban megszűnik! Ha félsz vagy szorongsz, mondd magadnak: meg akarom ismerni azt, amitől félek, föl akarok ébredni belőle, mert rossz álomban járok!