Müller Péter: "Ahhoz, hogy elengedj bárkit is, neked kell megváltoznod"

Mindenünk, amink van, amit szeretünk és akit szeretünk, minden, ami a „miénk”, belénk épül. A pénzed nem a bankban van, hanem elsősorban a lelkedben. És mindenki, akit ragaszkodva szeretsz, a lelkedben van. Ott él benned, lényed része, hozzád szervült, benned él. Nem kívül van már, hanem benned. Ha valakibe például szerelmes vagy, már nem egészen Te vagy, mert Ő is benned van – csak vele együtt érzed magad teljes egésznek. Csak vele együtt éled át, hogy „én vagyok”.

A régi lelkedet le kell vetkőzni, és az új lelkedbe szépen beleöltözni. És Ő ott marad az emlékezeted ruhatárában, a fogason, mint egy ruha, amit kinőttél már.

Meg is őrizheted, de csak úgy, mint a régi babaruhádat vagy az érettségi blúzodat, netán a régi menyasszonyi ruhádat vagy öltönyödet. De legjobb, ha megszabadulsz tőle, mert kell a hely az újnak.

Az elengedés nem róla szól, hanem rólad. Lényegében nem más, mint lélekcsere. Vagy még pontosabban: átalakítás. Amíg tart ez a fájdalmas folyamat, írd ki magadra: „Átalakítás miatt: zárva.”