Megható levelet írt egy rákos kislány anyukája J.K. Rowlingnak

2016.03.17.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Chrissy Hart kislánya a múlt héten halt meg rákban, ám az édesanyja közel egy hónapja egy levélben fejezte ki háláját a Harry Potter írójának. A kislány ugyanis rajongott a könyvért, emellett a történetek elterelték a figyelmet a szörnyű betegségéről, és elrepítették egy olyan világba, amiből rengeteg erőt merített, az élethez, és a közelgő halál feldolgozásához is.

A Harry Potter könyvek egy család életét biztosan megváltoztatták. Egy édesanya, Chrissy Hart a múlt héten vesztette el lányát, akinek szervezete már nem bírt tovább harcolni a rák ellen. Chrissy pedig még gyermeke halála előtt egy megható levélben köszönte meg J. K. Rowlingnak, hogy a könyvei mennyit segítettek haldokló gyermekének.

J. K. Rowling Forrás: AFP/Jens Nřrgaard Larsen

Az édesanya megható levele

"Egy gyönyörű kislány anyukájaként írok levelet önnek. Biztos vagyok benne, hogy sokszor hallotta már, milyen sokat segítenek másoknak a szavai és a képzelőereje. Talán depresszió idején kaptak vigasztalást, vagy abból nyertek erőt, hogy Neville minden nehézség dacára végül mégis hős lett,

vagy éppen egy olvasni szerető kisfiú tanulta meg, hogy egy könyv lapjain barátokra lelhet.

Szeretném elmondani önnek, hogy mit tanított a lányomnak, akit nemrég rákkal diagnosztizáltak. Amikor felolvastam neki a könyveket, nem az egyértelműen jó vagy rossz szereplőket kedvelte, hanem a szürkéket. Mindez megtanította neki, hogy minden egyes kemoterápiás kezelésért cserébe repülhet egyet a tó fölött egy hippogriff hátán és, hogy

minden alkalommal, amikor a szívét elszorítja a rettegés, én ott leszek, hogy egy patrónus bűbájjal eloszlassam a félelmét.

A szavaiból egy vár épült, ahová elbújhatott, amikor a betegsége még rosszabbra fordult.

Mrs. Rowling, a rák mindent, de tényleg mindent el akart venni a lányomtól, de a könyvei olyan erődöt jelentettek, amire mindkettőnknek nagy szükségünk volt, hogy menedéket találhassunk benne.

És hogy én mit tanultam?

Rájöttem, hogy egy anya bátorsága a könnyeiben mutatkozik meg. Lehet, hogy fizikailag nem tudom megóvjni attól, ami majd elválaszt tőle, de vagyok olyan szerető és gyengéd, mint Molly, olyan erős az érzelmek terén, mint Minerva, olyan gondoskodó és hűséges, mint Hermione, és várom annyira, hogy hazatérjen, mint Lily.

De a legfontosabb, amit mind a kettőnknek megtanított: a rák néhány rövid hét múlva elveheti tőlem. Nem tudom megóvni a fájdalomtól. De minden egyes gyerek miatt, aki túl korán megy el, az emberek összejönnek, összeállnak nagy csapattá, magasra emelik a pálcájukat, és szeretetükkel megvilágítják a sötét eget.

A Roxfort lett az otthona, ahová hazatérhet. És ahová én is visszatérhetek.

Ezért örökké hálás leszek önnek!"