Steiner Kristóf a szakításról: "Soha nem lesz olyan, hogy szaftos részletekkel tarkítva elmesélem a drámáinkat"

"Kedves barátok, kollégák, ismerősök, olvasóim, és mindenki, aki egyszerűen csak kíváncsi.

Tegnap reggel arra ébredtem, hogy a házasságom véget ért – legalább is erről tanúskodik több tucat újságcikk, amelyek egy napilapra hivatkozva vettek át félinformációkat, hangzatos szófordulatokat, üres frázisokat.

Tudom, hogy ha az esküvőmet, a családi boldogságomat örömmel osztottam meg, nem meglepő, ha a közönségem arra is kíváncsi, mi van a sötét oldalon, hogyan kezelem az elmúlást és a nehéz változásokat. Mégis tisztelettel kérek mindenkit, legyen szó újságíróról vagy magánszemélyről, ne kérdezzen tőlem olyasmit, amire ő maga sem válaszolna hasonló helyzetben. Az, hogy megkeresnek egy reggeli műsortól, hogy jövő héten „pár percre felhívnának", hogy elmeséljem a házasságom zátonyra futását, számomra nemcsak az újságírás, de az emberség csődje is.

Nem szeretnék minden egyes sajtóorgánumnak külön-külön nyilatkozni a házasságom vélt vagy valós zátonyra futásáról, így szükségem volt egy megbízható fórumra, ahol egyszer, és csakis egyszer tisztázom a dolgokat. Illés Csabát, a HOT! Magazin főszerkesztőjét másfél évtizede ismerem és érzem a barátomnak, dolgozom is vele együtt időről időre, így érdemben a jövőhét csütörtökön megjelenő magazinban fogok reagálni az elmúlt napok cikkeiben nyüzsgő tévedésekre, és arról is mesélek, merre tovább.

Ám soha nem lesz olyan, hogy szaftos részletekkel tarkítva elmesélem a drámáinkat egy újságnak – legfeljebb olyan formában, hogy írok egy regényt, színdarabot, verset, vagy esszét, amelynek köszönhetően az érzékeny olvasók érezni és érteni fogják, hogy benne van a lelkem, a történelmem egy darabja. Soha nem lesz olyan, hogy kiteregetem a szennyest, hogy ki kivel, mikor, hol és mit csinált, ehelyett inkább büszkén és őszintén vállalom a véleményemet:

Abban hiszek, hogy minden párnak joga van a saját szabályai, a saját hitrendszere, a saját vérmérséklete szerint alakítani az életét – együtt és individuumként egyaránt; és nem az határozza meg, hogyan alakul egy kapcsolat, hogy mennyire hűségesen követtük az ösvényt, amit a szüleink, a spirituális tanácsadóink vagy a terapeutáink mutattak meg nekünk. Sokkal inkább az, hogy két embernek meddig van feladata egymással, és meddig van feladata önmagával a másik mellett - olvasható Steiner Kristóf nyilvános Facebook oldalán.