Ha fáj valamim, baj van a lelkemmel? - Betegségeink lelki tőről is fakadhatnak

„A modern orvostudomány, a WHO meghatározásával is összhangban, "egészség" alatt - ahogyan az egyébként ebben a gyönyörű magyar szóban a nyelvi ösztön szintjén benne van a meghatározásnál jóval régebb óta - a teljes testi-lelki-szociális jól létet érti.

Természetesen - bár ebben lehet, hogy a tudományos ismeretek jelen korlátai is szerepet játszanak -

pl. ilyenek az ún. fejlődési rendellenességek, ahol a pszichoszociális tényező kevésbé jelentős, bár nem teljesen elhanyagolható. Vannak olyan betegségek is, amelyekben egyértelműen inkább a pszichológiai tényezőknek, az adott egyén információfeldolgozási és válaszadási mintázatának van vezető szerepe, ilyenek pl. a szorongásos zavarok vagy a testi tüneteket okozó, ún. szomatizációs zavarok. Valamint természetesen vannak, amikben a legjelentősebb szerep egyértelműen a szociális faktoroknak jut: pl. egy súlyos alultápláltsági szindróma esetében” – mondja dr. Mészáros Gergely gyermek- és ifjúságpszichiáter.

A pszichoszomatika

A történet időszámításunk kezdete előttre vezethető vissza. A 3. évszázadban élt Eraszisztratosz, aki orvosként azt a feladatot kapta, hogy gyógyítsa meg Szíria királyának a fiát, aki gyógyíthatatlannak hitt szívbetegségben szenvedett. Miközben az orvos a beteg fiú pulzusát számolta, a szobába lépett Sztratoniké. Eraszisztratosz azonnal felismerte a szívdobogás pszichoszomatikus reakciójából, hogy a fiú betegségének okozója az a kilátástalan és reménytelen szerelem, amelyet apja második felesége iránt érzett. Az apa kész volt arra, hogy fia gyógyulása érdekében elváljon.

A nyugati orvoslás hagyományosan szomatikus: a testi, élettani történések megismerésének vágya és a tudományos-technikai lehetőségek alkalmazása vezetett el az elmúlt évszázad és napjaink robbanásszerű fejlődéséhez és hozott eredményeket az orvostudományban.

„Az orvoslás döntően biológiai tudomány, így a legtöbb ma bizonyítottan hatékonynak tartott gyógyító módszer - pl. a pszichoterápia kivételével - elsődlegesen a biológiai szervezetben létrejövő egészség irányába ható változásokat célozza. A pszichoszomatikus orvoslás esetében éppen az a fontos tényező nyer szerepet, ami szintén tudományosan bizonyított tény, hogy ilyen-olyan-amolyan mértékben minden egyes megbetegedésben és annak gyógyulási kilátásaiban szerepe van pszichológiai, szociális tényezőknek is” – fűzi hozzá a szakértő.

Persze ha valakinek akár komoly testi betegsége van, nehéz, valósággal lehetetlen megmondani azt, hogy milyen lelki okból fakadhat.

„A lélektani dimenzió önmagában is bonyolult folyamatok összjátéka; a modern pszichoterápiás iskolák szerint egy adott lelki betegségnek (pl. pánikzavar) is számos kiváltó lelki oka lehet; bizonyos lélektani működések, mintázatok lehetnek annak hátterében. Ha még számításba vesszük a szociális és a testi dimenziót is, akkor pedig oda jutunk, hogy biztosan nem egy okra vezethető vissza egy adott egyén megbetegedése. A hagyományos biológiai orvosláshoz mérten a pszichoszomatikus szemlélet annyiban tud újat nyújtani, hogy azt mondja: a gyógyszeres/sebészi/egyéb biológiai terápia mellett érdemes a lelki aspektussal, pszichoterápiás megközelítésben is foglalkozni” – mondta a pszichiáter.