Egy halom ok, amiért tényleg nehéz nőként egyedül élni

Azt gondolom, akinek az a legnagyobb problémája, hogy nem tud villanykörtét cserélni, vagy amikor beteg, saját magának kell kiváltania a gyógyszerét, az még soha egy percet nem élt egyedül. Az a szülői házból költözött az álompasijához, akivel most szakítottak, így mondjuk cirka egy hónapja nem lakik vele együtt senki. Vagy nagyon fiatal, és fogalma sincs az életről. Vagy, ha ezek közül egyik sem, akkor nem is értem, hogy maradt eddig életben...

#pénz

Kijelenthetjük, hogy az egyedül élésben az a legnehezebb, hogy önmagadnak kell megteremtened a helyet, ahol élhetsz. Ha nem vagy olyan szerencsés, hogy a szüleid vettek neked egy lakást a 18. szülinapodra, akkor bizony abból a pénzből kell megoldanod a lakhatást, amit a munkáddal keresel. Ez nőként különösen nehéz, de ez nem az a cikk, amelyben az üvegplafonról lamentálunk, és ahol azt fejtegetjük, miért keresnek többet a férfiak.

Egy időben a fizetésem 60%-át költöttem albérletre. Azóta már csak az egyharmadát, de nem azért, mert a főbérlőm csökkentette a díjat, vagy mert olyan nagyon bejött a rezsicsökkentés...

#férfidolgok

Egyszerűen vannak olyan dolgok, amikhez a nők nem értenek. Persze mindig vannak, akik igen, mert megtanulták, ami dicséretes, de a nagyátlag még telefonos segítséggel sem tud routert telepíteni, és az IP-címét sem találja meg a laptopjában. Nincs ereje még csak szétcsavarni sem a mosdó alatti csőrendszert, hogy esetleg kitisztítsa és kihalássza onnan a saját haját, inkább sorra veszi a drága lefolyótisztítókat, hátha megoldja magát a probléma. Ha pedig a vécé mögül egyszer csak ömleni kezd a víz (egy bérelt panellakásban – lásd 1. pont), nem veszi elő a speckó szerszámosládáját, és húz rajta kettőt, hanem szerelőt hív, mert ötlete sincs, hogyan pisiljen így.

Tíz éve a KRESZ-vizsgán ugyan szimuláltam, de tuti nem bírnék kereket cserélni az autómon. És nem tudom normálisan szervizeltetni sem a kocsimat, mert nem értek hozzá.

Ezért amikor megtudom, hogy csúszik a kuplungom, simán kicseréltetem nyolcvanezerért, mert lövésem sincs arról, hogy ez valóban ennyibe kerül, vagy csak egy ötszáz forintos tartozékkal vernek át.

Idesorolható még egyébként a gardróbszekrény leszakadt ajtajának visszaeszkábálása, a fűtésrendszer légtelenítése/feltöltése/akármicsinálása, a lakás átrendezése, bútorok, ágy, szekrény mozgatása, műszaki cikkek vásárlása (pár hete tudom csak, mi a fene az a 4K), és mondjuk egy zárcsere. És akkor még nem volt sem gázszivárgás, sem tűzriadó a házban.

#magány

Hiszem, hogy az egyedülléttel nem az a baj, hogy neked kell mosnod, bevásárolnod, főznöd, mosogatnod, mert ez hozzá tartozik az életben maradáshoz. Ha nincs kaja, veszel. Ha nincs pohár, mosogatsz. Ha nincs tiszta bugyid, beteszel egy mosást.

csak legfeljebb kevesebbszer.

Az sokkal idegőrlőbb, hogy a környezeted folyamatosan támad, minek élsz egyedül, ha úgy sincs senkid, miért nem költözöl inkább vissza a mamahotelbe, vagy veszel fel hitelt, és akkor legalább előbb-utóbb tiéd lenne a pecód. Vagy az, hogy napok telhetnek el úgy, hogy nem szólt hozzád senki. Hogy nem tudod valakire úgy istenesen ráb*szni az ajtót, ha dühös vagy, mert nincs ott senki, akkor meg minek.

Hogy néha már annyira egyedül érezd magad, hogy bekapcsolod a tévét, és megállsz a ValóVilágnál, és nemcsak nézed, hanem elképzeled, milyen szívesen beköltöznél, mert ott legalább sokan vannak. Hogy messze elkerülöd a konyhát, mert egy emberre minek főzzél, utána csak napokig ehetnéd ugyanazt, és aztán úgyis rád rohad a maradék.

Egyedül. És amikor mindez egyszerre sikerült, na, az baromi jó érzés.