Müller Péter: "A szerelem addig tart, míg az ember a társába minden pillanatban beleszeret"

Újra és újra. Meglátod: szívdobbanás! Rágondolsz: szívdobbanás. Hirtelen szembe jön az utcán: dang! dang! Heves szívdobogás, meg is szédülsz talán. S ezzel nemcsak a szerelem van így, hanem minden, ami él. Szüntelenül és minden pillanatban megszületik. Az Örök Élet forrásában nincsen tegnapi víz. És az Örök Lángban számtalan atom meghal, de csak azért, hogy azonnal újjászülessen. Ez adja a meleget és a fényt.

És légy hálás ezért a pillanatért. Ha szerelmes vagy valakibe, nemcsak azt érzed, hogy régóta ismerem már, évmilliók óta, hanem azt is, most látom újra, először! És ez a pillanat nem volt, és nem lesz soha többé! Becsüld meg, mert a csodában élsz. Tündéri csodában. A magyar „tűnik", „feltűnik", „eltűnik" erről a „tüneményes, tünékeny, tündéri" varázslatról beszél. Amelyben egy idegen ember hirtelen és szívszorító módon ismerőssé válik.