Ne cipeld a terhet!

Pilát Gábor

2017.06.09.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Valakinek a felelősségvállalási szintjét úgy tudod a legjobban lemérni, hogy felelősséget teszel a vállára, a megbízhatóságát pedig úgy, hogy bizalmat adsz neki. Mi magunk is kapunk bizalmat a sorstól. A lehetőséget nekünk is megadja az élet, a képességért viszont meg kell dolgoznunk. Az, hogy kibontjuk-e a kapott csomagot, mit kezdünk vele, illetve csupán önös céllal használjuk-e fel a megszerzett képességet, nos, az a mi felelősségünk.

Azonban ha valaki nem tud élni a felelősséggel és visszaél a bizalmaddal, az egy darabig nem téged minősít. A kínai közmondás szerint:

Szégyelld magad ha egyszer átversz, szégyelljem magam, ha többször."

Amikor reggelente megnyitjuk a fogmosáshoz a fürdőszobában a csapot, nem különösebben csodálkozunk rajta, hogy folyik belőle a víz, viszont amikor valaki harmadszorra és negyedszerre is átver minket, meg vagyunk lepődve, sőt, vérig vagyunk sértve. A csapnak az a sajátja, hogyha megnyitod, akkor folyik belőle a víz, emberünknek pedig az, hogy átver. Egy szó mint száz, csak akkor tartsd fent a bizalmadat, ha az illető képes folyamatosan élni vele, még az megismerkedést követő kampányidőszakon túl is.

Amikor valaki harmadszorra és negyedszerre is átver minket, meg vagyunk lepődve Forrás: Thinkstock

Amikor megszeretünk valakit, és megnyitjuk felé a szívünket, bizony sérülékennyé válunk. Sérülékennyé, mert elveszíthetjük a szerettünket úgy is, hogy tökéletesen élvezzük egymás bizalmát, szeretetét, megbecsülését és gondoskodását. Például meghalhat, minthogy az életnek része a halál is. Ennek a veszteségnek a lehetőségét csak úgy tudjuk elkerülni,

ha lakatot teszünk a szívünkre, és a kulcsot egy mély folyóba hajítjuk, a saját halálunkat pedig kizárólag úgy, hogy nem születünk meg.

Ugyanabba a pocsolyába lépve, ugyanolyan vizes és ugyanolyan sáros lesz a lábunk, de csak azért nem kimenni az utcára, mert már besároztuk magunkat néhányszor, totális képzavar lenne. Olyan, mintha visszavonulót fújnánk, és elmenekülnénk az élet elől, miközben élünk. Töröld le inkább a sarat a cipődről, ha nagyon szennyes lett, vagy használhatatlanná vált, cseréld le, de csak egyet ne tegyél. Ne üldögélj otthon a koszos cipődben, mert a végén még a saját lakásodat is bepiszkolod!

...lakatot teszünk a szívünkre, és a kulcsot egy mély folyóba hajítjuk Forrás: Thinkstock

Az elengedés bizony művészet, de senki nem tiltja, meg, hogy művész legyél. A szerzetesek legendája klasszikusan mutatja nekünk az utat:

Két szerzetes zarándokútja során egy sekély folyóhoz ért. Partján egy fiatal hölgy állt, aki nem szerette volna, ha megázik az új ruhája. Az egyik szerzetes gondolkodás nélkül felkapta a hátára a nőt és átgázolt a vízen és letette a túlparton. Aztán folytatták útjukat. Körülbelül egy óra múlva a társa kifakadt: "Nem helyénvaló megérinteni nőt, a parancsolatok tiltják! Áthágtad a szabályokat!"
A másik csendesen megjegyezte: "Én már egy órája letettem a folyónál, te miért hurcolod most is magaddal?"

Ezért ne cipeld a terhet! Ha valamit nem tudsz felemelni, azt legyen erőd lent hagyni. A hitedet tartsd mindig a szívedben, de az élet tanításait pedig folyamatosan az eszedben.